Hogyan (ne) csináljunk ellenzéket
Rendszeres szokásunk volt korábban tanácsokat adni az ellenzéknek, hogyan igazgassák saját magukat, hogy ha nem is kedvelhető, de tűrhető szereplői legyenek a magyar közéletnek.
A Fidesz által az országra erőltetett nyugdíjrendszer megbukott.
„1956 óta 65 év telt el, ami egyben a nyugdíjkorhatár jelenleg Magyarországon. Tehát az a magyar polgártársunk, aki idén megy nyugdíjba, végigélte, végiggürcölte, végigküzdötte ezt a történelmi sorscsapásokkal tűzdelt 65 évet. Számíthat-e nyugodt, kiegyensúlyozott mindennapokra élete alkonyán? Mit várhat az államtól a becsülettel ledolgozott évtizedek után?
Sajnos a kevésnél is kevesebbet. Ma Magyarországon több mint félmillió idős embertársunk kap havi 100 ezer forintnál kevesebb nyugdíjat, ami még a létminimumot sem éri el. A KSH legújabb adatai szerint pedig 1,2 millióan 140 ezer forint alatti nyugdíjból élnek. Ebből a szerény összegből kellene fenntartani magukat, fizetni a rezsit, ételt venni, ruházkodni, és sajnos a gyógyszereiket is kifizetni.
Nem nehéz belátni, hogy ez képtelenség, főleg, hogy az alapvető élelmiszerek árai a csillagos egekbe szöktek. A hazai gyümölcsök több mint húsz, a felvágottak és a kolbász több mint tíz százalékkal lettek drágábbak, és majdnem minden olyan termék ára az átlagos infláció felett emelkedett, amelyet az idős emberek fogyasztanak mindennapjaikban. Lehet, hogy a helikopterek és jachtok árai stagnálnak, de ez maximum a NER csúcsvezetőinek és oligarcháinak ad okot némi örömre.
A Fidesz kormányzásának 11. évében nem bátorság kijelenteni, hogy a Fidesz által az országra erőltetett nyugdíjrendszer megbukott. Nem nyugdíjaspolitika az, amikor Orbán Viktor a nagygéci néninek zsebre dugott kézzel odaböki: ha úgy alakulnak a számok, akkor majd lehet, adok némi Erzsébet-utalványt karácsony előtt. Ez az idős emberek semmibe vétele és megalázása”.