Feri

„Rossz színész, aki nem átéléssel játssza a szerepét, hanem hatásvadász, feltűnő mozdulatokkal túlzásokba esik. A szerep érzelmeit, indulatait csak megjátssza. Nevetséges ember, aki éretlenül bolondozik, ostobán viselkedik mások jelenlétében. Első ránézésre színes, érdekes, de belül végtelenül üres, semmitmondó. Ha megkérdeznénk, kire illik ez a leírás, Magyarországon tíz emberből hat kapásból rávágja a nevet, ami egyben a gátlástalan hazudozás szinonimája is.

Mostanában ismét a politikai főhatalom megszerzésének szolgálatába állította régi titkosszolgálati és közéleti kapcsolatait meg a milliárdjait. Botcsinálta csepűrágóként játssza a modernet, a haladót, a jópofit, a kenyérre kenhető joviális öregurat, a piás nagybácsi (copyright: Lánczi Tamás) karakterét, aki bevezeti a kulisszák mögé a politikával éppen csak ismerkedő fiatalokat. Ő Feri, aki felhasználja a szemfényvesztésre a legtöbbet használt digitális médiafelületeket, de akár a parlamentet, és ha nem lenne épp tiltva, akkor bármilyen tömegrendezvény résztvevőit is. Lehet tőle kérni, kérdezni, ő majd megmutatja, megoldja, megcsinálja. Ezzel párhuzamosan a hagyományos sajtóban egy szemkilövető szájából kifejezetten dermesztő kijelentéseket tesz a kormánypártiak kisemmizéséről. Ne legyen kétségünk, meg is tenné, ha alkalma nyílna rá. Nyilván ezért igyekszik rálicitálni elvetemült fenyegetőzésben a nehezen összetákolt moslékkoalíció­jának minden tagja. De azokat a médiatermékeket, ahol ez a fogvicsorgatás megy, az ifjoncok nem fogyasztják. Így nagyon átveri őket.”