A momentumos politikus prototípusa külsőleg könnyen felismerhető. Csillogó felszín, amerikanizálódást tükröző kulturális máz. Belvárosi küllem és viselkedés. Lazaság, jógázás, kocogás a Margit-szigeten. Drága ruhák, divatos külsőségek, szociális érzékenységről tanúskodó arckifejezés. Jól informáltság látszata. (Ami generációs probléma ugyan, de jól bizonyítja annak igazságát, hogy a »műveltség« általános értelmezését felváltotta a »jól informáltság« jellemvonása.) Indokolatlan helyzetekben is idegen szavak használata, sokszor a magyar nyelvnek megfelelő ragozással. Leplezetlen önhittség, a kiválasztottság érzékeltetése. Minden hagyomány megvetése, a tapasztalat lesajnálása, a történelmi hősök kigúnyolása. Nevetés, röhögés, csúfolódás, jópofaság.
Ám a Momentum genezise hazaárulás, létezése blaszfémia. A külcsín mögött amorális szándék, illetve az immoralitás következmények nélkülisége bujkál. Nincs olyan eszme, érték, amihez tartanák magukat; amennyiben mégis megsértenek egy közmegegyezésen alapuló normát (hazudnak, a magyar közösség ellen kampányolnak), akkor is képesek következmények nélkül kibeszélni magukat az erkölcsi kátyúból. Számukra nincs társadalmi konvenció, mellékes a nemzet iránti elkötelezettség.”