„Az a gyakorlat, amelynek legújabb állomása Trump elnök hosszú távú vagy végleges letiltása, ellentétben áll a kifejtettekkel, és a szolgáltatók szereptévesztésére vall. A szólásszabadság bevett korlátai alapján fellépést indokolhattak volna a Capitolium ostroma alatt közzétett buzdító posztok, vagy az ostrom utáni időszakban további erőszakra sarkalló üzenetek. Előbbiek azonban nem voltak, utóbbiak létét pedig a platformok sokszorosan áttételes és távolabbi összefüggésekre épített érvelésekkel igyekeztek alátámasztani, ami távol áll a szólásszabadság elveitől. Azok ugyanis arra intenek minket, hogy ha a közbeszéd alacsony színvonalát vagy a társadalom általános frusztráltságát a vita korlátozásával kívánjuk orvosolni, csak olajat öntünk a tűzre.
Nem védhető, hogy a platformok – a saját maguk által meghatározott és alkalmazott szempontjaikra hagyatkozva – a társadalmi párbeszéd új bíráiként nyúljanak bele a közéleti vitába. A törléstől sem visszariadó, széles körű moderálás a kezdeti demokratikus vívmánytól messzire repíti a platformokat, és minden eddiginél hatékonyabban működtethető kapuőrökké teszi őket.
Nem volt még soha olyan mechanizmus, amely a társadalmi párbeszéd ekkora jelentőséggel bíró szegmenséből ennyire hatékonyan, egyetlen klikkeléssel tudta volna eltüntetni bárkinek a hangját.
A helyzetet nyilvánvalóan súlyosítja, hogy jól láthatóan egyre egységesebben mozognak moderálási politikájukban, és egyre egységesebben lépnek fel az általuk aggályosnak ítélt tartalmakkal szemben. A mostani tiltási hullám a rendszer zárókövét is megmutatta: ha lenne olyan szolgáltató, amelyik nem tart a többiekkel és nem lép fel a többség által kifogásolt véleményekkel szemben, akkor jönnek az alkalmazások működésében és elérésében jobbára megkerülhetetlen kulcsszereplők (Google, Apple, Amazon), és a kínálatból is eltüntetik a szolgáltatót.”