Közeledik a karácsony, Pikó András megduplázta a fizetését
De a polgármester a helyetteseire is gondolt.
Gyurcsánytól Gyurcsányig ér a baloldali hamburgerturmix.
„»Ami van, az nincs« – hangzik az újraelosztási kérdéseknek, valójában magának a politikának az egyik végtelenül egyszerű, mégis nehezen megérthető alapszabálya. Bármennyire is kimagaslóan teljesít egy kormányzat akár hosszú távon is, bármekkora is a számszerűsíthetően elért siker, gazdasági eredmény, egy idő után mindez természetesnek fog minősülni. Igen, a jóhoz ugye könnyű hozzászokni, ez veleszületett jellemvonása az embernek. Hiába ad a sors oly sok jót – ez az, ami »van« –, hamar esünk abba az optikai csalódásba, hogy az »nincs is«. Hiszen már a miénk, hozzánk nőtt, jár.
Éppen ezért érdemes minden jó és nehéz szituációban is felmérni, számot vetni azzal, hogy mi minden ez a »van«. Adott esetben a politika terrénumában is, mert igazából egyáltalán nem magától értetődő, ha egy kormányzat jól kormányoz. Ráadásul bár régi bűnnek hosszú az árnyéka, az emberi memória véges is, és hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, korábban mi volt a rossz. Mi volt akkor – például a 2010-et megelőző balliberális kormányzatok idején –, amikor nem is beszélhettünk olyasmiről, hogy mi „van”, hiszen a döntéshozatal alapmechanizmusa a megszorításokra, a hazudozásra, a rendőri erőszakra, tehát a »nincs«-re épült?
A »van« és a »nincs« kettőssége azért jutott persze most így az eszembe, hiszen megszületett a »félelmetes« összefogás a baloldalon, nem kevesebb célt jelölve ki önmaga számára, mint a kormányra kerülést. Valóban óriási, de önmagába torkolló utat tettek meg az ellenzék pártjai, míg eljutottak idáig. A »kígyózó kígyó«saját maga farkához ért: az ellenzéknek sikerült elérnie azt, hogy Gyurcsány Ferenctől indult és Gyurcsány Ferenchez érkezett meg. Mindez többféle értelemben is igaz. Tény: a volt miniszterelnök teljesen amorális, de politikailag ügyes stratégiai képességeit jelzi, hogy habár közben megbukott, lemondott, már-már páriává vált, 15 évvel ezelőtt is ő vezette Magyarországon a hazafiatlan népfrontot, és most újra sikerült elérnie, hogy ő álljon saját kis szemétdombja magaslatának tetején.”