„Tibor megjegyzéséhez nem sok mindent tudok hozzátenni, főleg nem »közjogi értelemben«. Szájer lemondott és egy életre tönkrement. De, ez természetesen nem elég néhány embernek vagy inkább »magánszorgalmú« kutyának. Az ellenzéki politikusok (Tökmag Jankók) megnyilvánulásait még megértem, ez egy »politikai hiba« volt, amit kegyetlenül kihasználnak. Jól van, ez így működik.
De, mi van azokkal a Facebook ismerőseimmel és igazi barátaimmal akik erkölcsi magaslatokból, a politikai realitást mellőzve osztják az észt. Fiúk, lányok, hölgyeim és uraim, ti mindig, minden esetben úgy jártatok el, ahogy az adott esetben kellett volna?! Ugye, még véletlenül sem fogyasztottatok előadás előtt, alatt, után kábítószert, még véletlenül sem úgy futottatok be mint író, hogy a kiadó tulajdonosának a szeretője voltatok, és nem azért lett belőletek mártír ellenzéki újságíró, publicista stb. mert az elveiteket feladva elfogadtátok Simicska pénzét és hittetek az ígéreteinek, és az is kizárt dolog, hogy kezdő íróként, költőként most nem a jó pontokat akarjátok gyűjteni bizonyos köröknél, akik komoly befolyással lehetnek a karrieretekre, és persze még sorolhatnám.
Szóval, ha mindezekre és még sok más kérdésre nem a válasz vagyis szentek vagytok, akkor meg azért ízléstelenek a dr. Szájer József nemi identitására és mindenre, amivel kapcsolatba került tett megjegyzéseitek. Én magam részéről elfogadom a bocsánatkérését. Azzal, hogy lemondott, visszavonult kegyetlenül megbűnhődött, azért, hogy megszegte a kijárási tilalmat.Saját személyes véleményem szerint kiváló egyetemi oktató, elme, gondolkodó volt. Mondhatnánk, hogy nem volt nehéz világítótoronynak lenni, egy olyan politikai közegben, ahol Gyurcsány, Szanyi, Bangóné, Kunhalmi »s a többi is mind, mind becsületes« apró kis mécsesei parázslanak a lényükből sugárzó intellektuális sötétségben.
De nekünk nem a semmihez/semmikhez, hanem a mindenhez kell mérnünk magunkat.Még lett volna feladata.Nem ígérem, hogy válaszolok, mert egy olyan sokak számára misztikus és ismeretlen tevékenységben vagyok kénytelen elmerülni, amit úgy hívnak, hogy munka.”