Röttgen már jó előre jelezte, hogy hajlandó lenne átadni a kancellárjelöltséget a CSU elnökének, Markus Söder bajor miniszterelnöknek. Sokan arra tippelnek, hogy Röttgen külügyminiszteri ambíciókkal rendelkezik, ami bizonyára jót tenne a pártnak és nemzetközi szakapparátusának, hisz CDU-s külügyminiszter a hatvanas évek óta nem volt.
S marad végül Friedrich Merz: A veterán politikus már 2002-ben is összetűzésbe került Merkellel, aki akkor kirántotta Merz kezei közül az éppen csak két éve birtokolt frakcióvezetőséget. Azóta karriert csinált a gazdaságban, s várta a lehetőséget a visszavágásra. Ez csak 16 év után jött el, amikor Merkel lemondott a párt vezetéséről, s megnyílt előtte az út 2018-ban. Merz akkor már kilenc éve nem politizált aktívan, mégis begyűjtötte a kongresszusi küldöttek szavazatainak 48 százalékát.
Ha Merznek most sikerül nyernie – s esélyei egyre csak nőnek –, akkor a CDU egyes szakpolitikáiban igazi váltás következhet be, és bizonyára magának igényelné a kancellárjelöltséget is. Ez a CDU jelenlegi 35-37 százalékos népszerűsége mellett gyakorlatilag kancellárságot is jelent a szövetségi parlamenti választások után. A jelöltségről a CDU és a CSU közösen dönt, s bár Markus Söder bajor miniszterelnök igen népszerű, Merz is az, s akad bajorországi támogatója is.
Az új könyvét olvasva a szakpolitikák felől nagy rokonság látszik kibontakozni a magyar állásponttal. De persze kérdés, hogy Merz, aki egyes feltételezések szerint erősebben ragaszkodna Helmut Kohl hagyományaihoz, mennyire lenne képes újrakalibrálni a német CDU politikai irányvonalait a 2021 szeptemberében esedékes parlamenti választás fényében. S persze kérdés az is, hogy hazánk szempontjából inkább a kooperáció vagy a konfrontáció irányába menne. A legvalószínűbb, hogy ezt talán ő se tudja. Ez egyszerre lehet esély és kihívás is egyben.”