Norbert Röttgen már érdekesebb személyiség, 2012-ben addig csak egyszer látott, s azóta is hallatlan módon vesztette el miniszteri tisztségét a szövetségi kormányban: Merkel kancellár egyszerűen kirúgta, miután Röttgen a CDU miniszterelnökjelöltje volt NRW-ben, s nemcsak hogy elvesztette a választást, de a választást megelőző megnyilvánulásában kizárta azt a lehetőséget, hogy veresége esetén is – ami egyébként Németországban szokás – a helyi CDU-s ellenzék vezéreként megküzdjön az akkori baloldali kormánnyal a düsseldorfi parlamentben.
Azóta visszaküzdötte magát a politikai színtérre, jelenleg a Bundestag külügyi bizottságának elnöke. Jelöltségét az elején megmosolyogták, de Röttgen az esélytelenek nyugalmával végigkísérte másik két riválisa hadakozását, hogy aztán december elején annál több elánnal szervezzen maga köré csapatot, a CDU rajna-pfalzi üdvöskéjével, a fiatal Ellen Demuth-tal az élen. Röttgen igazi külpolitikus, s értelmiségi fellépését sokak üdítő megújulásként nyugtázzák. Hazánk vonatkozásában Röttgen nem fogalmazott meg éles kijelentéseket, bár tavasszal ő is áldozata lett annak a tévedésnek, hogy Magyarországon a járvány alatt felfüggesztették volna a parlament működését.
Röttgen már jó előre jelezte, hogy hajlandó lenne átadni a kancellárjelöltséget a CSU elnökének, Markus Söder bajor miniszterelnöknek. Sokan arra tippelnek, hogy Röttgen külügyminiszteri ambíciókkal rendelkezik, ami bizonyára jót tenne a pártnak és nemzetközi szakapparátusának, hisz CDU-s külügyminiszter a hatvanas évek óta nem volt.