Kezeljük a heccsajtót annak, ami: külföldi érdekek funkcionáriusának

„Végül kiderült, hogy nem csak lehet másik a nincs másik-szlogen után, de ezt a bizonyos lehet másik céget még bőven akkor jegyezték be, amikor Dull Szabolcs az Index főszerkesztője volt. Sebaj, ez ilyen furcsa véletlen, megesik! Meg az sem probléma, hogy a fennen autokrata hatalomtúltengésről sikoltozók mintha nem vennének tudomást arról, hogy az eddigi, egy darab balos sajtótermékből most kettő lett. Oda nézz, milyen fifikás egy elnyomás ez! Szóval van nekünk egy Telexünk, ami ha nem is annyira olvasott, mint az Index, de egyáltalán nem kell szégyenkeznie és megmaradt az anyahajó is, konstansan vagy a legolvasottabb hazai oldalként vagy a dobogón küzdve a többiekkel. És ugyanazt mondja a Telex meg az Index is, persze csak az elnyomás jeleként.

Még ez is rendben lenne. Régi, kommunista trükk homlokegyenest mást állítani, mint az igazság, így lett a bolsevikokból is többség, egyszerűen azért, mert elnevezték saját magukat többségnek, hiába az ellenkezője volt igaz. Azonban a Telex az utóbbi időszakban még az Indexen is kezd túltenni és szinte kapálózik, hogy odaérjen a 444 mélységébe. A héten jelent meg egy cikk, azt állítván, hogy Magyarországon halnak meg a világon a legtöbben a koronavírus-járványban – ami hazugság –, majd alig egy órával később, csak úgy megváltoztatták a címet, egyébként teljesen magyartalan kifejezést használva. Egy órán keresztül, a felgyorsult médiafogyasztási szokások miatt egy írás legfontosabb, legtöbb hatást kifejtő idejében ez a mocsokság díszelgett cím gyanánt.

És erre jött az alkotás, amiben egyenesen azt állította a szerző, hogy Magyarország nemet mondott a női egyenjogúságra! Nem támogattuk a nők egyenjogúságát egy EU-s állásfoglalásban, mert nem! Ennél többet lehetséges emberileg hazudni vagy az már nekik sem menne? Hol a határ? Azért kérdem, mert nyilvánvalóan morális akadályok egy pillanatig sem merülnek fel, de hátha van valami abszolút végpont, amit már nem bír el egy szerkesztőség, még a van másik se. Kínzó kérdés ez, de hátha rálelünk annak idején arra a cikkre is, ahol a realitás törvényeinek ellentmond majd a tipográfia és lecsorog a képernyőről, mint mézzel tapasztott betűtészta az ablaküvegről, mert ezt a szintet már a digitalizáció sem bírja el.

Mert magyarázhatnánk persze, hogy Magyarország nyilvánvalóan támogatja a nemek egyenjogúságát – mármint a létező, két nemről van szó, nem meseországról -, és aki ennek ellenkezőjét mondja, az elmebeteg vagy direkt hazudik. Elmondhatnánk, hogy az alábbi esetben arról volt szó, hogy nem járulunk hozzá egy olyan dokumentumhoz, ami teljesen értelmetlen módon a leírtak közé keveri a gender és az elembétékú témakörét, legyen most utóbbinak bármelyik a helyes betűzése, bár ahogy legutóbb néztem, a Q-t ellopták a komcsik. Felesleges.”