Emancipáció a dzsihádban

„A nők immár évtizedek óta aktív résztvevői a gyűlöletkeltésnek és a dzsihadisták civilizációs harcának. Európából nők százai utaztak a közel-keleti frontra, támadásokat hajtottak végre, feleségként és anyaként szolgálták a harcosokat és a dzsihádot, szerepet vállaltak a Nyugaton és a muszlim világban terjesztett propagandában. Az, hogy a soraikban jelentős az iszlámra áttértek aránya, azt jelzi, hogy a nők egy részét kifejezetten vonzza az iszlám hagyományos, konzervatív felfogása a családról és a nők szerepéről, és a genderideológia helyett a szélsőséges vallási fundamentalizmus felé fordulnak. A legutóbbi felhívások a különböző iszlamista szervezetek részéről – hogy bosszulják meg a Charlie Hebdo magazin karikatúráinak újbóli közzétételét és az iszlámot ért sértéseket – már nem csak a férfiakat célozták meg. Európában 2015 óta hat tervezett vagy végrehajtott merénylet részleteit hozták nyilvánosságra, amelyben női elkövető vett részt.

Egyre világosabb, hogy az európai biztonsági kihívásokra adott liberális válaszok elégtelennek bizonyultak. A tömeges bevándorlás porózussá tette a terrorizmus távol tartásához szükséges határokat. A globalizáció biztosította a világ különböző régióiból érkező terroristák szabad mozgását. A szólásszabadsággal kapcsolatos kampányok a terrorszervezetek számára is lehetővé tették propagandájuk terjesztését és az aktív toborzást. Ugyanakkor az iszlamisták szerint a nyugati erkölcsi dekadencia, istenkáromlás és szexuá­lis szabadosság a liberalizmusban gyökerezik. A szekuláris normák átvételének követelményét, más néven az integrációt ezért az iszlám elleni támadásként értelmezik. Jóllehet a liberalizmus a zászlajára tűzte a bevándorló nők emancipációját, az, hogy több mint félezer európai nő csatlakozott a dzsihádhoz, valamint európai merényletek végrehajtói voltak, egyértelműen jelzi a liberális társadalmi program kudarcát.

A liberális politikai elit és az értelmiség képtelennek bizonyult arra, hogy megértse az iszlamizmus összetettségét és ennek hatását a kisebbség identitására, a többség biztonságára. Jóllehet a nyugati politikai erők a muszlim közösségek szavazóit engedményekkel igyekeztek megnyerni, a terrorfenyegetés miatt elkerülhetetlen szigorítások most agresszív ellenállást váltanak ki. Ezt példázza a franciaországi helyzet: Emmanuel Macron elnök Globális biztonság elnevezésű programja, amely fokozza a muszlim közösségek megfigyelését és erősíti a biztonsági erők védelmét, a liberálisok és az iszlám szervezetek részéről egyaránt elszánt tiltakozást váltott ki.”