Ez a folyamat azonban köztudottan fogatlan, mert bármely tagállam elleni szankciókhoz a többi 26 ország egyhangú szavazására lenne szükség, Budapest és Varsó azonban egymást fedezik. Hollandia és néhány hasonló gondolkodású ország, valamint az Európai Parlament ragaszkodott ezért egy további mechanizmushoz, amelyet be kellett illeszteni a júliusban megkötött, történelmi kombinált költségvetési és ösztönző csomag megállapodásába.
Szinte amint ezt a záradékot megírták, a szokásos alkudozás kezdőtött arról, hogy mit is jelenthet ez.
Az „euro-héják” azt mondták, hogy ez egyszerű: Nincs jogállam, nincs pénz.
Magyarország és Lengyelország pedig azzal fenyegetőzött, hogy megtorpedózza az egész megállapodást.
Megkezdődött tehát a merkelezés. A kompromisszum első körében a megfogalmazást úgy felhígították, hogy a mechanizmus szinte haszontalanná vált. Most csak azokra a jogállamiság-megsértésekre vonatkozik, amelyek közvetlenül brüsszeli pénz felhasználásához kapcsolódnak. Immáron semmi hatása nincs más jogsértésekre, mint amilyen bírák önkényes kinevezése, vagy újságírók, akadémikusok vagy ellenfelek zaklatása.
Még ez a brüsszeli gesztus is megdöbbentően kevés volt Budapest és Varsó megnyugtatására.
Ezért jött Merkel utolsó szélhámossága: a mechanizmus korábbi felhígításán túl, most még határozatlan idejű késleltetésre is lehetőség nyílik.
A záradék csak azután érvényesíthető, miután Magyarország és Lengyelország lehetőséget kapott arra, hogy a luxemburgi Európai Bírósághoz forduljon jogorvoslatért. Azok a bírák nem fognak túlzottan sietni, így a döntés csak 2022 közepén várható. Kényelmes ez Magyarországnak,ahol a következő parlamenti választásokat 2022 elején tervezik.
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke ezért folytathatja cinikus játékát, amikor zsebre veszi az európai készpénzt, amely kvázi-autokratikus irányítása alatt fellendíti süllyedő gazdaságát. Országa az EU költségvetésének jelentős nettó kedvezményezettje, és további 6,2 milliárd euróra számíthat a pandémiás ösztönző alapból is, amelyet most oly kegyesen engedélyezett. Lengyelország még ennél is többet várhat: ő egymaga a legnagyobb nettó pénzbeli kedvezményezett Európában, és további 23,1 milliárd eurót kap az ösztönző programból.
Egyes jelentések azt sugallják, hogy további engedményeket is jelent a megegyezés.
Magyarország és Lengyelország még azután is, hogy a luxemburgi bíróság jóváhagyta a jogállamisági mechanizmust, fellebbezhet vagy elterelheti a döntéseket, így örökre hatástalanítva azokat. Az EU elnökségét január 1-jén átvevő Portugália hivatalosan is lezárhatja az ettől függeltenül zajló 7. cikk szerinti eljárásokat.
Merkel szélhámossága pont annyira kiábrándító, mint amennyire felesleges.
Ahogy a múlt héten kifejtettem: az EU birtokolta az összes ütőkártyát ebben a blöffölős játékban. Késleltethette volna hétéves költségvetésének elfogadását, és helyette 2021-ben sürgősségi éves költségvetést léptethetett volna életbe. Ezen túl 25 ország, Magyarországot és Lengyelországot kizárva, önállóan is előteremthette volna a helyreállítási alapot. Ezáltal Budapest és Varsó gyorsan beállt volna a sorba.
Általában a sumákolás – és Merkel profizmusa ebben – egy alulértékelt művészet.
Gyakran ez az egyetlen mód arra, hogy bármit is csinálhassunk a politikában, és ez nem csak az EU-ra igaz. A jogállamiság mégsem olyan technikai kérdés, mint például az európai bankok szanálási alapja vagy az államháztartási hiányra vonatkozó iránymutatások.