Bloomberg: Merkel túl messzire ment a kompromisszummal

A cikket Andreas Kluth a Bloomberg Opinion rovatvezetője jegyzi, aki korábban a Handelsblatt Global főszerkesztője és az Economist újságírója volt. Ő írta a „Hannibal és én – mit taníthatnak nekünk a történelem nagy stratégái a sikerről és bukásról” című könyvet is, melyben Hannibal mellett Albert Einstein, Eleanor Roosevelt, Steve Jobs, Ernest Shackleton és Paul Cézanne döntéseit vizsgálja sikerük és kudarcaik fényében. 

– pont, ahogy a névadó német kancellár szokta. Sokat lehet mondani a politika rugalmas stílusáról, különösen az Európai Labirintusban. Merkel legújabb koholmánya azonban gyengíti és aláássa a közösséget, és rontja örökségét.

A kompromisszumot Merkelnek az EU soros elnökségét betöltő kormánya és két szélhámos tagállam, Magyarország és Lengyelország között sikerült megkötni. Azzal fenyegetőztek, hogy megvétózzák az Európai Unió hétéves költségvetését és egy járványügyi helyreállítási alapot, melynek összértéke 1,8 milliárd euró (2,2 milliárd dollár). Budapest és Varsó túszul ejtette a csomagot, mert el akartak távolítani egy olyan mechanizmust, amely az uniós forrásokat a jogállamiság betartásához kötötte volna.

Ez viszont lehetővé teszi Magyarországnak és Lengyelországnak, hogy győzelmet hirdessen, és tovább engedik, hogy az EU pénzei tovább áramoljanak – nem utolsósorban feléjük.

A háttér az, hogy Magyarország már egy évtizede, Lengyelország pedig fele olyan régóta feszíti szét annak a liberális demokráciának az alapelveit, amelyet elfogadtak akkor, amikor 2004-ben csatlakoztak az EU-hoz. Lopva és cinikusan, populista kormányaik olyannyira megsértették az igazságszolgáltatás függetlenségét és még sok mást, hogy ez elég volt ahhoz, hogy Brüsszel hivatalos eljárást indítson ellenük az európai szerződések 7. cikkeje alapján.

Ez a folyamat azonban köztudottan fogatlan, mert bármely tagállam elleni szankciókhoz a többi 26 ország egyhangú szavazására lenne szükség, Budapest és Varsó azonban egymást fedezik. Hollandia és néhány hasonló gondolkodású ország, valamint az Európai Parlament ragaszkodott ezért egy további mechanizmushoz, amelyet be kellett illeszteni a júliusban megkötött, történelmi kombinált költségvetési és ösztönző csomag megállapodásába.

Szinte amint ezt a záradékot megírták, a szokásos alkudozás kezdőtött arról, hogy mit is jelenthet ez.

Magyarország és Lengyelország pedig azzal fenyegetőzött, hogy megtorpedózza az egész megállapodást.

Megkezdődött tehát a merkelezés. A kompromisszum első körében a megfogalmazást úgy felhígították, hogy a mechanizmus szinte haszontalanná vált. Most csak azokra a jogállamiság-megsértésekre vonatkozik, amelyek közvetlenül brüsszeli pénz felhasználásához kapcsolódnak. Immáron semmi hatása nincs más jogsértésekre, mint amilyen bírák önkényes kinevezése, vagy újságírók, akadémikusok vagy ellenfelek zaklatása. 

Még ez a brüsszeli gesztus is megdöbbentően kevés volt Budapest és Varsó megnyugtatására.

A záradék csak azután érvényesíthető, miután Magyarország és Lengyelország lehetőséget kapott arra, hogy a luxemburgi Európai Bírósághoz forduljon jogorvoslatért. Azok a bírák nem fognak túlzottan sietni, így a döntés csak 2022 közepén várható. Kényelmes ez Magyarországnak,ahol a következő parlamenti választásokat 2022 elején tervezik.  

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke ezért folytathatja cinikus játékát, amikor zsebre veszi az európai készpénzt, amely kvázi-autokratikus irányítása alatt fellendíti süllyedő gazdaságát. Országa az EU költségvetésének jelentős nettó kedvezményezettje, és további 6,2 milliárd euróra számíthat a pandémiás ösztönző alapból is, amelyet most oly kegyesen engedélyezett. Lengyelország még ennél is többet várhat: ő egymaga a legnagyobb nettó pénzbeli kedvezményezett Európában, és további 23,1 milliárd eurót kap az ösztönző programból.

Magyarország és Lengyelország még azután is, hogy a luxemburgi bíróság jóváhagyta a jogállamisági mechanizmust, fellebbezhet vagy elterelheti a döntéseket, így örökre hatástalanítva azokat. Az EU elnökségét január 1-jén átvevő Portugália hivatalosan is lezárhatja az ettől függeltenül zajló 7. cikk szerinti eljárásokat.

Ahogy a múlt héten kifejtettem: az EU birtokolta az összes ütőkártyát ebben a blöffölős játékban. Késleltethette volna hétéves költségvetésének elfogadását, és helyette 2021-ben sürgősségi éves költségvetést léptethetett volna életbe. Ezen túl 25 ország, Magyarországot és Lengyelországot kizárva, önállóan is előteremthette volna a helyreállítási alapot. Ezáltal Budapest és Varsó gyorsan beállt volna a sorba.

Gyakran ez az egyetlen mód arra, hogy bármit is csinálhassunk a politikában, és ez nem csak az EU-ra igaz. A jogállamiság mégsem olyan technikai kérdés, mint például az európai bankok szanálási alapja vagy az államháztartási hiányra vonatkozó iránymutatások.

Az igazságszolgáltatás függetlensége, valamint a szabad sajtó és a civil társadalom kapcsolódó intézményei elengedhetetlenek egy szupranacionális tömbnél, amelyet végső soron értékek tartanak össze. Ahogy Timothy Garton Ash történész és író elmondta nekem, a jogállamiság valójában »egzisztenciális« az unió számára. Hígítsuk fel, és kezdhetjük is feloszlatni az EU-t.

Az Angela Merkel vezette Európának kevesebb, mint egy év múlva nyugdíjba kellene mennie. Fausti döntést kellett hoznia: kiállhatott volna értékei mellett, akár a szükséges pénzek késleltetésének árán is, illetve fenntarhatta a pénzáramlást, de lelke eladásának árán. Sajnálatos módon az EU kudarcot vallott.”