Ízlelgessük a fogalmat, amivel sokat fogunk jövőre találkozni: Másodlagos migráció, pontosabban annak megakadályozása.
„A migránsok világnapján, december 18-án cikk jelent meg német médiában, amely elismeri, hogy a német uniós elnökség által beterjesztett Dublin-reform elbukott. Részint a járvány miatt, részint a tagállamok továbbra is eltérő érdeke miatt. Ez a szeptember végi javaslat alaphelyzetben önkéntes kvótákkal telepítené át az unió peremén feltorlódott migránsokat a felvételre hajlandó országokba. Ennek volt próbája az a 2019 szeptemberében hat hónapra elfogadott máltai mechanizmus, amely a Földközi-tengeren érkező migránsokat Francia-, Olasz- és Németország, valamint Málta között osztotta szét.
A német javaslat szerint növekvő migrációs nyomás esetén ajánlott, erős nyomás esetén kötelező kvóták lépnének életbe. A szöveg utal arra, hogy egyes tagországok a külső határok védelmével is hozzájárulhatnak a migrációs nyomás csökkentéséhez, ám az nem világos, hogy a kötelező kvóta erős migrációs nyomás esetén rájuk is érvényes-e? Azt már láttuk 2015-ben, hogy az »önkéntes« kvótákból többségi szavazással milyen gyorsan lesz kötelező kvóta. Az EU Bírósága pedig jellemzően a bevándorlást támogató határozatokat hoz.
A kvóta új nevet kap.
A migrációs nyomás pedig bármikor erősödhet. 2015-ben elég volt egy mondat »Mint szírt befogadunk!«, vagy egy selfi Merkel kancellárral, ami végigfutott az iszlám világban és egy egész népvándorlást váltott ki. Az most derült ki, hogy az akkor beáramló tömegből még öt évvel később is egymillió migráns él segélyen.
A németek most új szót találtak ki a kvótára. Ízlelgessük a fogalmat, amivel sokat fogunk jövőre találkozni: Másodlagos migráció, pontosabban annak megakadályozása. Berlin nem a nagyvonalú befogadási és segélyezési politikáján akar változtatni, hogy Hollandiához, Svájchoz, Dániához vagy Magyarországhoz hasonlóan végre ne vonzza mágnesként az Európában jobb életet kereső idegeneket.
A javaslat szerint a külső határon kéne dönteni a menedékkérő esélyéről. Ha esélytelen, hazatoloncolnák. Már ha hazája visszaveszi, mert eddig igencsak vonakodtak. Amennyiben kérvényének van esélye, akkor egy kvóta alapján szétosztanák őket a tagországok között, ahol az eljárást lefolytatnák. A másodlagos migráció, vagyis az egyik tagországból a másikba vándorlás megakadályozására, a migránsok csak a nekik kijelölt országban, vagy csak annak ellátása mértékéig részesülhetnének szociális ellátásban. A probléma ezzel kapun belülre kerülne és — a német vágyaknak megfelelően — európai szintűvé válna. Német európai problémára szerintük ugyanis európai megoldás kell.”
Magyarország több mint tíz esztendeje védi az Európai Unió határait; az Alapjogokért Központ főigazgatója szerint még Brüsszel bírságát is megéri vállalni otthonunk védelme érdekében.
Szijjártó Péter szerint mindez a brüsszeli vezetési hibák ellenére történt.
Egyre kevésbé titkolják, mi a szándékuk.
Természetesen ilyen terve a magyar kormánynak nincs és nem is volt.
Titkos paktumot kötnének a tömeges deportálásról a tálibokkal.
Oleg Dunda, a Nép Szolgájának képviselője nem rejtette véka alá, mit gondol az ukrán-magyar kapcsolatok jövőjéről, s lapunknak a következményekről is beszélt, ha egy ország „rossz” oldalt választ ebben a háborúban.
A Lengyelországot ért légtérsértés, majd a románok tehetetlenkedése komoly figyelmeztetés volt Európának.
Az Ellenpont felhívta arra a figyelmet, hogy bár Forsthoffer Ágnes azt sérelmezte, hogy az egyik utcaképen nem a szülei háza látható, kiderült, hogy az ingatlan a földhivatali dokumentumok szerint éppen mellette helyezkedik el.
