Új barbárok írják a jövőt

A bécsi merényletsorozat előtt nem sokkal fejeztem be a csütörtökön megjelenő hetilapunkba szánt vezércikket, amelyben Európa iránytévesztéséről és az új erővel fellángoló terrorizmusról írtam. Arról, hogy amíg nyelvünk mesterséges kilúgozásával foglalkozunk, vagy szobrok létjogát vitatjuk, addig a háttérben egy olyan civilizációs átrendeződés zajlik, amely teljesen újraírhatja Európa jövőjét.

amihez önvédelmi reflexünk végzetes eltompulása vezetett. Az európai szellem kiüresedése, a kontinentális identitásvesztés, a nemzetállamok feloldódása utat nyitott a befogadott tömegek kulturális és demográfiai térhódításának. A Willkommenskultur alapja ugyanis, hogy a különböző kultúrkörök és vallások egyenértékűek és egymásnak megfeleltethetőek.

mint amik hétfő este rázták meg a közvéleményt. Nem a francia tengerparton, nem Molenbeek egzotikusnak ható távlatában, hanem itt történt, a szomszédban, az általunk is jól ismert Bécsben. Ahol egyetemen tanulunk, ahová az adventi vásárra járunk, amin átutazunk nyugatra tartva. Ennél közelebbről tényleg nehéz a tarkónkon érezni egy másik Európa halálos leheletét.

A tragédia egy lépésre ólálkodik tőlünk, és nem szabad megvárni a következő pillanatot. Ami most a Schwedenplatzon történt, megtörténhet a Dohány utcában is, és ez már nem egy vérmes fantazmagória, hanem egy lehetséges forgatókönyv. De talán még nem késő, talán még meg lehet akasztani a történelem menetét. Ha civilizációnk újra öntudatra ébred, és 

Erősen idekívánkozik most ez a Wass Albertnél olvasható párbeszéd:

„- Európa a valóságban nincs is többé. Szétosztották maguk között a barbárok.  
A pap halkan nevetgélt.  
-- Van valami abban, amit mond. Azonban nem szabad elfeledni, hogy ezeknek a barbároknak egy részét valamikor Európa dobta ki magából. Most csak visszajöttek a fegyver erejével.”

Amit a huszadik század derekán az Amerikába menekült író látott, még értelmezhető költői túlzásnak. Ami most zajlik azonban, az a kézzelfogható, véres valóság. 

És csak egyre véresebb lesz, amíg gúzsba kötjük önmagunk.