Télapó pedig nem létezik

„Van valami lenyűgözően infantilis a magyar közvéleményben. Jön majd a tanítónéni, a távoli nagybácsi, a télapó, és megoldja a problémáinkat. Négy éve NER-Magyarország kitörő örömmel üdvözölte Trump győzelmét. Egy új világrend eljövetele, a tudomisénkik hatalmas győzelme a tudjukik fölött, ráadásul a Főnök még idejében jó lóra tett. Pedig Trumppal szemben ott állt 66 millió amerikai szavazata, és Trump meglepő módon – számomra is meglepő módon – a szórakoztató Twitter-ámokfutása mellett egy klasszikus republikánus kormányzásba kezdett. Ráadásul a magyar kormány semmit nem profitált a korai kiállásból, Trump egyszer fogadta egy rapid udvariassági látogatásra a magyar miniszterelnököt, és sikerült többször is – például CEU-ügyben – konfliktusba keveredni Washingtonnal.

Most az O1G-Magyarország ujjong Biden sikere miatt a normalitás diadalaként ünnepelve azt. Óva intenék több mint 70 millió amerikai leabnormálisozásától. Célszerűbb lenne megpróbálni megérteni a motivációkat, talán van igazság Biatorbágyon és Pasaréten túl is. Azon pártok figyelmét pedig, amelyek most azt hangsúlyozzák, hogy az amerikai elnökválasztás »erőt adhat a szabadságért küzdőknek«, továbbá azért is jó, hogy Trump bukott, mert »csendben figyelte, ahogy Magyarország keleti diktátorok ügynökeinek fészke lett«, felhívnám arra, hogy a NER eddigi tíz évéből hatban demokrata adminisztráció volt az USÁ-ban.

A magyarországi folyamatokra az Európai Uniónak lehetne ráhatása, de az alapvető dolgokat illetően neki is csak a NER kiépülésekor lehetett volna. Nehéz valaminek a legitimitását megkérdőjelezni (és ez szól a magyar ellenzéknek is), amelynek létrejöttét elfogadtam, legalábbis belenyugodtam. Az USÁ-nak és az Uniónak amúgy is kisebb gondja is nagyobb lesz Magyarországnál, példának okáért az emlegetett keleti diktátorok közül kettő most csap össze. Miközben a magyar demokratáék örömmámorban úsznak, Azerbajdzsán (hátában Erdogannal) elfoglalta Hegyi-Karabah kulturális központját. Tudomásul kéne venni: a saját gondjainkkal mi magunk vagyunk, és nincsenek egyedül üdvözítő megoldások. A világ nem a jók és a rosszak küzdelme, így nem lehet felosztani a politikát. Télapó pedig nem létezik. Sem az amerikai nagybácsi.”