„Nagyon-nagyon fontos szempont az is, hogy Donald Trump elnöksége alatt megadták a tiszteletet Magyarországnak. A hónap elején elbúcsúzó nagykövet, David B. Cornstein a legritkább esetben fogalmazott meg kritikát nyíltan, egészen más hangot ütött meg, mint több elődje. Az amerikai diplomáciai gépezet sok zugából persze jöttek még barátságtalan jelzések.
Jól emlékszünk még erre. Barack Obama elnöksége alatt Magyarországgal és a régiónkkal úgy bántak, mintha gyarmati országok lennénk, másodrendűek, akiket ki lehet oktatni, meg lehet alázni. A diplomáciai képviselet vezetője tarthatott olyan nyilvános előadásokat, amelyekben a kormányt bírálta, sőt ellenzéki tüntetéseken is felvonulhatott.
Nem hiányzik ez nekünk. Nem hiányzik Victoria Nuland sem, aki egy kiszivárgott felvételen a kijevi amerikai nagykövettel tárgyalta meg vulgáris stílusban, kikből raknák össze az ukrán kormányt, és ne legyenek illúzióink, ha Magyarországnak nem lenne stabil kormánya, pont így akartak volna mazsolázgatni az ellenzéki kínálatból.
Ha Joe Biden lesz az Egyesült Államok elnöke, visszakerülünk a nehezített pályára. Rengeteg a kérdés az elnökségével kapcsolatban, például az, hogy az idős, gyakran zavartan beszélő politikus kitölti-e hivatali idejét, vagy átadja a helyét Kamala Harrisnek. Az egészen biztosan aggasztó már előre is, hogy tudjuk, kik bátorodnának fel a megválasztásától. A külföldi beavatkozásról ábrándozó magyar balliberálisok, az amerikai utcákon romboló csőcselék és még sorolhatnánk.
Megnyugtatóbb lenne magyar szempontból, ha Trump folytatná, de azért nem kell félteni bennünket. Ahogy az amerikaiak dolga eldönteni, ki kormányozza őket, úgy a magyarok döntenek a magyar kormányról is – nem más.”