Ellenzék, avagy a törvények szelleme

„Egyre többször és több felől halljuk a fenyegetést, mely szerint a jogállamiságot nem jogállami eszközökkel kell a vélt ’22-es győzelem után »helyreállítani«.

Kr. e. 399-ben Athénban halálra ítélték a nyugati gondolkodás máig meghatározó gondolkodóját Szókratészt. Hogy az ítélet igazságos volt-e, vagy sem, arról megoszlanak a vélemények, Hegel szerint például jogosan ítélték el. Barátai arra biztatták, hogy szökjön meg a bürökpohár elől, sőt, még a pénzt is összeszedték az őrök megvesztegetéséhez. Ám Szókratész nem volt hajlandó erre, és természetesen – mivel a filozófia egyik alapítójáról van szó – meg is indokolta a maradását. Érvelése két alapvető irányba mutatott.

Az első érv azt mondta ki, hogy a törvényekkel szemben igazságtalan, ha nem tartják be őket. És igazságtalan a hazával szemben is. »Szókratész, nem abban egyeztünk-e meg mi és te, hogy megmaradsz azok mellett az ítéletek mellett, bármik legyenek is, amelyeket a város ítél? És ha mi a szavaikra csodálkoznánk, könnyen így szólhatnának: Ne csodálkozz, Szókratész, a beszédünkön, hanem inkább felelj, hiszen szoktál is kérdezősködni és válaszolgatni. Rajta hát, mivel vádolsz bennünket és a várost, mikor megkísérelsz elpusztítani? Nem mi hoztunk-e először is létre téged, és nem a mi segítségünkkel vette-e el apád anyádat és nemzett téged? Mondd csak meg, vajon közülünk, törvények közül azokat, amelyek a házasságot szabályozzák, ócsárlod-e valamivel, hogy nem helyesek?«

A második érv pedig azt mondja ki, hogy a törvényeket nem lehet önkényesen, magánembereknek megváltoztatni, hiszen az anarchiához vezet.”