Én megértem azokat, akik úgy gondolják, hogy az embernek szíve joga eldönteni, hogy milyen életet él, és hogy ebbe a választási lehetőségek tárházába a drogok is beletartoznak. Kell lennie egy olyan mezsgyének, ameddig el tudunk menni, azért, hogy az emberek döntési joga eljusson egy olyan szintre, ami még elfogadható, és ne lépjünk túl egy olyan vonalat, ami már az egész társadalomra káros. Viszont azt tapasztalom, nem csak én, az egész világban tapasztaljuk, hogy a társasdalom nem tökéletes, és nagy problémát tud okozni a drog.
Most kell lennie egy olyan mezsgyének, ameddig el tudunk menni, azért, hogy az emberek döntési joga, szabadságvágya, eljusson egy olyan szintre, ami még elfogadható és ne lépjünk túl egy olyan vonalat, ami már az egész társadalomra káros. Most ezt a vonalat megtalálni nem egyszerű, és biztos nem én leszek az, aki meghúzza. A 19. században a drogok használata teljesen szabad volt, a 30-as években a drogok korlátozása irányába mozdult el ez a vonal, most éppen az ellenkező irányba kezdünk el mozdulni, amikor a drogok használata kezd szabadságjoggá válni.
Mégis, Ön hol húzná meg ezt a vonalat?