A cselekedeteik végeredménye természetesen az lett – és itt most nyilvánvalóan Gerényi Gáborra (aki az Azonnali kisebbségi tulajdonosa – a szerk.) és Bodolai Lászlóra gondolok. Biztos vagyok benne, hogy ez egy tök bonyolult sztori, és nem gondolom, hogy feltétlenül volt egy olyan pillanat, amikor az ördögi Fidesz-központban azt mondták nekik, hogy figyeljetek, akkor most álljatok át a sötét oldalra, és tevékenykedjetek azon, hogy ebből a lapból a Fidesz érdekeinek megfelelő lap legyen – de a végeredmény ez lett. És még a drámai eseménysor vége felé is volt egy csomó olyan pillanat, ahol ha a lehető legjóindulatúbb vagyok és azt mondom, hogy a szereplők tényleg csak jót akartak, hogy az Index a nagy nyomás ellenére is megmaradhasson valamilyen formában, akkor is volt jónéhány olyan pontja ennek a sztorinak, amikor ki lehetett volna lépni belőle, felmondani, visszamondani.
Az, hogy ezek után nemhogy nem léptek ki, hanem felépítették ezt az új Indexet, aminek ugye egy, a Fidesz vezetésébe korábban is direktben bekötött ember az egyik főszerkesztő-helyettese… (Az illetőnek, Balogh Ákos Gergelynek azóta felmondtak az Indexnél – Azonnali.) Teljesen mindegy, hogy mikortól dolgoztak, meg kitől kapták az utasításokat, azt kell megnézni, hogy mi lett belőle és kikkel. Nagyon sok eleme volt, hogy miért volt jó ott dolgozni, és miért volt olyan sok embernek jó olvasni az Indexet, de ezek közül abszolút nem az utolsó volt az, hogy jól író, tehetséges emberek írták. Ezt a fidelitasos iskolaújság-paródiát olvasni viszont, amivé változott, arcpirító és kellemetlen. Azért is olvasom nagyon keveset, mert szekunder szégyenrohamok fognak el, ha véletlenül ránézek.
Tartalmilag is érzékelhető az irányváltás?
Hogyne lenne érzékelhető. Folyamatosan, egy az egyben, mindenféle reflexió nélkül vesznek át fideszes üzeneteket, fideszes politikusoknak a különböző közösségi médiás megnyilvánulásait.”