„Szóval, az esetleges kormányváltást sem leszámolás követné, hanem a zsákmány – a pozíciók és a nemzeti vagyon – újraelosztása, nyilvános acsarkodás és titkos alkudozás közepette, mint eddig bármikor. Némi utcai rendbontástól eltekintve vér továbbra is csak a publicisztikai rovatokban folyna. A NER-lovagoknak pedig eszébe jutna, mennyivel kényelmetlenebb a szuronyok hegyén ülni, mint luxusjachtjaikban, Ibizán.
Idővel előállhat – persze – olyan helyzet is, ami a választópolgárok masszív többségét elidegeníti Orbán Viktortól. Siettetheti ezt a mostani rendszer egyre kedvezőtlenebb nemzetközi megítélése, látszólag sikeres gazdaságpolitikájának lelepleződése, esetleg az állampolgárok türelmét túlbecsülő harácsolás, vagy a túlságosan sokféle érdeket sértő önkényes és kapkodó intézkedések. A helyzet kiaknázásához azonban mindenekelőtt egy olyan ellenzéki párt kellene, amelynek programja valódi alternatívát jelent a mostani kormány kiábrándult hívei számára. Nem töredékpártok alkalmi koalíciója. Ha ez a feltétel netán teljesülne – aminek semmi jele –, látod, akkor végképp nem fenyegetne a polgárháború veszélye. Valami egészen más történne.
Robi, félreértetted azt a tankot Mészáros Lőrinc udvarán. Tankot, pitbullt, magánhadsereget az tart a háza táján, aki fél. Már most fél, de ha a hatalma inogni látszik, akkor rettegni kezd. Nem az ellenzéktől, amelyen keresztüllát, nem is a népharagtól, aminek, valljuk be, nincs sok jele. Bátor értelmiségünk gerinces kiállása sem okoz, azt hiszem, túl sok nyugtalan órát pártunk és kormányunk vezetőinek. Ezek alapjában véve egymástól félnek, és van is rá okuk. Egymást kémlelik, gyűlölik, és egymást fogják elárulni abban a percben, amikor elvész a parlamenti többség. Egészen pontosan: amikor felmerül ennek a lehetősége. És rettegnek a főnöküktől, aki mindezt tudja, talán még azt is, mert okos ember különben, hogy a cézárokra igazi veszélyt csak a pretoriánus gárda parancsnoka, a saját titkosrendőrségük és a szakácsuk jelent. Légy egészen nyugodt, nem lesz itt polgárháború.”