„A legtöbb baloldali nézet mára magáévá tette a feminizmus patriarchátus kritikáját, és fellép a férfiak domináns társadalmi szerepével szemben. Ha pedig ezt a patriarchátuskritikát a baloldali médiakritikával egészítjük ki, meg is kapjuk a pornóellenes álláspontot – mondja Dines és Jensen.
Azok a baloldaliak, akik máskor a minket körülvevő rendszerek és hatalmi struktúrák fáradhatatlan kritikusai, gyakran válnak hirtelen liberálissá, ha a pornó kerül szóba. Mégpedig főleg azért, mert pornót baloldali férfiak és nők is néznek, akiknek kétségtelenül nehéz azzal szembesülni, hogy a saját szexuális szokásaik ellentmondásba kerülnek azokkal a politikai és ideológiai nézetekkel, amelyeket az élet más területén elfogadhatónak tartanak és hirdetnek. Ezért történhet az, hogy a máskor alapos kritikai elemzéseket a baloldalon is olyan nézőpontok váltják fel, amelyek az egyén választásaira koncentrálnak – legyen az az egyén döntése arról, hogy pornót néz, vagy hogy pornóban szerepel. Ezek viszont figyelmen kívül hagyják azokat a társadalmi, politikai és gazdasági rendszereket, amelyekben ezek a választások létrejönnek.
Pedig éppen azt kellene vizsgálni – a pornó esetében is -, hogy az alapvetően szexista és rasszista kapitalista rendszerben egyáltalán hogyan értelmezhető a választás szabadsága. A pornó nem lehet a baloldali kritikák vakfoltja, nem lehet az a kivétel, aminek esetében a baloldal szemet huny a máskor élesen kritizált szexizmus, rasszizmus, médiahegemónia és a hatalom elnyomó működése felett. A pornó baloldali ügy, és ideje elkezdeni vele foglalkozni.”