A bútorbolt esete az érzékenyítéssel

„Serény ázsiai migráns főzi a brokkolit a katalógusban, egzotikus rasztás srác szereli össze a bútort, jegygyűrű nélküli afrikai-ázsiai pár gitározgat vidáman a franciaágyban – könnyed, tarka-barka, laza boldogság az élet. Majd az év egy napján az arcunkba tol a világcég egy videót, melyben egy szőke, fehér férfi brutális, őrjöngő vadállatként tart rettegésben és totális kiszolgáltatottságban egy negyvenesnek kinéző fehér (mellesleg gyermektelen, saját autóval rendelkező és menő cégnél dolgozó) értelmiségi nőt.

Mindebből akár azt a következtetést is levonhatnánk, hogy aki hasonszőrűvel áll össze, az erőszakot fog elszenvedni, míg aki más kultúrájúval kezd kapcsolatot, annak élete csupa-csupa játék és mese – ilyen beteg üzenetet azonban nem feltételeznék a svédek részéről. Az viszont mégiscsak hiányzik, hogy a cég (ha már ismét rájött a népnevelhetnék, ráadásul Malmö-Rosengård helyett Magyarországon) legalább szőrmentén utaljon arra, miként juthat el egy kapcsolat a könnyed ágyjelenettől a pszichothrillerig. Mert a fő cél azért valahol az lenne, hogy minél kevesebb nő szenvedjen el erőszakot; az erőszakot elszenvedettek megsegítése már a tűzoltás kategória. Létfontosságú az, természetesen, de jó lenne tenni azért, hogy ki se gyulladjon a ház.”