Újságírás, ahogy én tanítom

„Harminchárom év aktív újságírás után belevágtam a tanításba. Bár a szakmánk azóta rengeteget változott, mesterségünk alapjai ugyanazok: történeteket mesélünk el és az igazságot keressük. Ilyen kvalitásokat keresek a diákjaimban is: életszeretetet, történetmesélő tehetséget és a kíváncsiságot. Kezdetben volt a szó. A szavak varázslatosak: általuk értjük meg a világot, az életünket és mások életét. Azért élünk, hogy történeteket mondjunk el és hallgassunk meg. Az élet értelme után való örökös kutatásunk részeként egyben a szavakat is keressük, amelyekkel kifejezhetjük azt. Az újságírás ezen utazás egy kicsiny része. Lényege, hogy rácsodálkozunk a világra, vágyakozunk megérteni azt és aztán elmondjuk az erről szóló történeteinket. Másszóval: keressük az igazságot.

Harminchárom éve vagyok újságíró, s ez idő alatt a szakma drasztikus változásokon ment keresztül. A munkánk zavarba ejtően technikaivá vált. Alkalmazkodnunk kell a digitális kor kihívásaihoz, ami a hagyományos média egzisztenciális válságát hozta magával és új formátumokat szült. Ilyenek a blogok, podcastok, videóriportok. Sajtóorgánum nélkül is médiaszenzációvá válhat valaki, pusztán azzal, hogy valamilyen tartalmat közöl a YouTube-on.

E változások egy része kívánatos, a másik azonban közel sem. Ha ma valaki leközöl egy hamis interjút Brad Pittel (ahogy tette azt Thomas Kummer, svájci újságíró 1999-ben), akkor maga a színész vagy az ügynöke órákon belül már cáfolna is a Twitteren. Nehezebbé vált tehát a csalás. Másrészt viszont ha újságírók »breaking news«-ként közlik azt, hogy Magyarország parlamentjét bezárták (ahogy az szintén megtörtént 2020. március-április tájékán), a hír a közösségi médiában azonnal elterjed és milliók olvassák, illetve hiszik majd el. Persze a későbbi korrekciót – »bocsesz, nem is úgy volt« – már közel sem olvassák el annyian.

Teljességgel új médiavilágban élünk, aminek tudatában célunk, hogy az online újságírás legújabb technikáit ismertessük a collegiumi képzés során. Ennek érdekében nemzetközi tapasztalatokhoz fordulunk segítségért: neves külföldi újságírók mutatják be hallgatóinknak a szakma legkorszerűbb módszereit. Cselekvés által tanulunk majd: a cél, hogy az elméletet azonnal gyakorlatba ültessük. Ahogy haladunk előre az ismeretek elsajátításával, párhuzamosan folyamatosan újságírói tartalmakat fogunk előállítani. Bizonyos médiaplatformokkal kötött együttműködésünk révén a tanulóknak valóságos lehetőségük nyílik majd arra, hogy legjobb történeteiket megjelentessék.

A digitális kor újításai során ugyanakkor az alapok nem változtak. Történeteket mesélünk és az igazságot keressük. Minden más megtanulható. Az újságírás terén a kedvenc szabályom a Mr. Biswas háza c. regényből származik V.S. Naipaul tollából. A történet tragikus hőse, Mr. Biswas egy helyi újság gyakornokaként dolgozik, aminek főszerkesztője egy nagy, demoralizáló plakátot tűzött ki a szerkesztőségbe: »Nem kell ide túl sok eszes, csak a munka legyen helyes.« Ez a kiindulópont. A munka legyen helyes – az információkat ellenőrizni kell. Sosem hihetünk annak, amit más újságírok írtak, csak akkor, ha leellenőriztük. Egy német tréfamester, egy bizonyos »Chrstian M.« egyszer több sajtóorgánumot és hírügynökséget rávett, hogy tucat hamis sztorikat közöljenek. »Az újságírók mindent elhisznek« – vonta le a következtetést.

Sajnos van benne igazság. Végtére is sztorik után vadászunk, így ha végre akad egy jó, szeretnénk, ha igaz is lenne. Magam is végeztem hasonló kísérletet: a 2001-es macedón polgárháború során egy belgiumi kollégával együtt rávettük közös újságíró barátainkat, hogy elhiggyenek olyasmiket, amik meg sem történtek. Egy eseménytelen napon azt mondtuk nekik, hogy láttuk, amint egy páncélozott személyszállító lámpaoszlopnak ütközik és kigyullad. Egy óra sem telt el, mások már úgy mesélték nekünk, mintha a saját sztorijuk lett volna. Figyelmeztettünk hát mindenkit, hogy csak a bolondját járattuk velük – különben biztos leközölték volna a hírt.”