Meseország a genderpropagandáé

„Az első és a legfontosabb eldöntendő kérdés, amivel illendő lenne dűlőre jutni a Labrisz Leszbikus Egyesület gondozásában megjelent, Meseország mindenkié című könyvvel kapcsolatban, hogy a mesék, illetve a mesék történeteinek szereplői, azok konfliktusai, a tanulság, a lezárás, a befejezés, a mondanivaló igazából nagyon is fontosak egy kisgyerek személyiségének fejlődése szempontjából, és ezért volt olyan sürgető elkészíttetni ezeket a műveket; vagy az előbb felsoroltak a legkevésbé sem számítanak, teljesen mellékesek, ne is foglalkozzunk velük, nem a mi dolgunk, hisz mindössze egyszerű és ártatlan mesék csupán, nem képesek befolyásolni kiskorú olvasóik viselkedését, gondolkodását, jellemét.

Tisztázni kellene, mert a jelenlegi állás szerint az a furcsa, csak a honi viszonyokra jellemző helyzet állt elő, hogy a könyvvel foglalkozó, helyesebben azt agyonreklámozó cikkekben mindkét állítással találkozhatunk. A haladó újságírókban legalábbis a jelek szerint annyira túlcsordulni látszik a tenni akarás és az erőszakos érzékenyítésre való törekvés, hogy szorgalmasan érvelnek mindkettővel. És emiatt lehetséges, hogy jelenleg ugyanazokban a cikkekben egyszerre szerepelnek az »ez csak egy mesekönyv«, illetve »a mesékkel meg lehet változtatni, jobb és elfogadóbb emberré lehet tenni a gyerekeket« mondatok. Biztos, ami tuti, mindkettőt betárazták. És bizony magának az ominózus könyvnek a nyilvános bemutatóján is hasonló ellentmondásokkal találkozhattunk. Meg sok mással is, de arról kicsit később.

Kezdjük az első sokkal és a sajtótájékoztatón megjelenő pedagógus egyik markáns mondatával: »Minden (jó) mese befolyásolja a gyerek személyiségét.«

Hoppá!

A hölgy szerint, aki az Ejha!, az Emberi jogi nevelők hálózatának tagja – nem vicc, tényleg létező szervezetről beszélünk –, a mesék képesek befolyásolni a gyerekek személyiségét. Az aktív pedagógusként dolgozó nő kijelentése egyébként teljesen helytálló megállapítás. Nem is kérdés, hogy a mesék bizony sosem pusztán a kisgyerekek szórakoztatása vagy épp az elaltatásuk miatt születtek meg. A szülőknek általában nagyon határozott céljuk volt a történetek elmesélésével.”