Média és antiszemitizmus

„Sokkolóan antiszemita múlttal rendelkező politikust választhatnak meg a magyar Országgyűlésbe, méghozzá az ellenzéki összefogás jelöltjeként. A nemzetközi médiát pedig úgy tűnik, hogy az eset nem érdekli. Lehet másként lenne, ha az illető a Fidesz politikusa volna. Nemrégiben egy neves német újság munkatársa megkérdezte tőlem, hogy tudnék-e mondani valamit Bíró László esetéről. Vagyis az október 11-ei parlamenti időközi választás tiszaújvárosi, közös ellenzéki jelöltjéről. Az újságíró kolléga csodálkozott az eseményeken, ugyanis német szemmel nézve lehetetlennek tűnik, hogy ilyesmi megtörténjen: egy jobboldali jobbikos politikust, aki a közelmúltban kirívó antiszemita kitörésekkel jelent meg a közösségi médiában, a baloldal, a zöldek és a liberálisok is támogatják. »Ez nálunk nem történhetne meg« – mondta a berlini újságíró. »Mintha a Zöldek, a Die Linke és az SPD közösen támogatna egy jobboldali AfD-jelöltet, aki náci szlogeneket hangoztatna az online felületein.« Bíró többek között »Judapestnek« nevezte Budapestet. E kifejezést az antiszemita, egykori bécsi polgármester, Karl Lueger (1844–1910) hozta létre, s a nácik is előszeretettel alkalmazták.

A német újságíró tudni akarta, hogy a magyar baloldal körében az eset miért nem vet fel hasonló erkölcsi kérdéseket, mint a német baloldali, zöld és liberális politikusok számára? Hiszen Magyarországon és Németországban valamennyien azzal vádolják Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, hogy eltaposta az »európai értékeket«. És Bíró? Miért elfogadható az »európai értékekért« harcoló jelöltként egy olyan férfi, aki antiszemita jelszavakat használ? A válasz egyszerű, és reálpolitikai. A legutóbbi 2018-as parlamenti választások során Bíró önállóan 31,6 százalékot ért el a választókerületben. Ezért ő a legjobb esélyekkel rendelkező jelölt. 2018-ban a régióban nagyon kedvelt, a Fidesz színeiben induló Koncz Ferenc nyerte meg a választásokat, ám tragikus módon július 10-én egy motorbalesetben életét vesztette. Ezért váltak szükségessé az időközi választások. A Fidesz támogatásával lánya, Koncz Zsófia pályázik a megüresedett pozícióra.

Bíró az antiszemita és cigányellenes kisiklásairól jelölésekor csak a Facebook-követői értesültek. És valószínűleg az egyes pártok vezetői is – hiszen feltételezhetjük, hogy elég profik ahhoz, hogy az ország releváns politikusairól minden információt tudni akarnak. Miután augusztus 18-án az ügy megjelent a médiában, a kampánylogikai szempontból túl késő volt ahhoz, hogy az ellenzék új jelöltet találjon. Ezért Bíró bocsánatot kért a rasszista hajszáért, és azt remélte – ahogyan az összefogott ellenzék is –, hogy ki tudják ülni a krízist. A Momentum elnöke, Fekete-Győr András Bíróval kapcsolatban azt mondta, hogy nem venné fel a pártjába, de egyébként egy sürgős »választási helyzetben« vannak. Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke diffúz módon a Jobbik rasszista múltjának »hosszú árnyékáról« beszélt, arról azonban már nem, hogy megvonná Bírótól támogatását. Elképzelhető, hogy az ellenzéki pártok legalább intenzíven elgondolkodnak azon, hogy az ilyen kínos helyzeteket hogyan kerüljék el a 2022-es parlamenti választások jelöltlistáinak összeállításakor.

A szóban forgó időközi választáson a Fidesz kétharmada múlik az Országgyűlésben. Elveszik ugyanis, ha a választókerületet is elveszik. Az ellenzék azonban még többet veszíthet: az erkölcsi hitelességét. Legalábbis így kellene gondolnia. Az ellenzék politikai kommunikációja a morális makulátlanságára és az »európai értékekere« irányul. Nem kockáztatnak egy pusztító médiavisszhangot? Eddig nem. Eltekintve a kormányközeli sajtótól. Magyarország »kormánykritikus, független« sajtótermékei óvatosan számoltak be az esetről, a nemzetközi média pedig jóllehet, sehogy. Ha egy fideszes jelölt »tetvesnek« nevezte volna a zsidókat, annak média mennydörgés lett volna a következménye egész Európában.”