Magyarország törekszik az aktív szerepvállalásra a zöldmegállapodás végrehajtása során

„A múlt heti uniós csúcsot követően egyes zöldszervezetek határozottabb állásfoglalást vártak az állam- és kormányfőktől klímaügyben, de hasonlóan tett az Európai Parlament is, amelynek zöldfrakciója megkésettnek látja a tárgyalások mostani helyzetét. Mik a tagállamok közötti legélesebb törésvonalak a zöldátállás ügyében? Mennyire ambiciózus az EP célja, miszerint 2030-ig hatvanszázalékos kibocsátáscsökkentést vizionál?

Klímakérdésben egyelőre orientációs vitát folytattak az állam- és kormányfők az EU-csúcson, a tervek szerint az ügy a decemberi Európai Tanácson lesz újra napirenden. Az Európai Bizottság javaslata alapján 2030-ig 1990-hez képest legalább 55t százalékkal kell csökkenteni a károsanyag-kibocsátást, amit az Európai Parlament kevesell: a testület hatvanszázalékos csökkentést vizionál. Azt gondolom, hogy licitverseny helyett érdemes lenne alaposan megvizsgálni, hogy a 2050-es klímasemlegességi cél pontosan milyen mellékhatásokkal jár. Muszáj ambiciózusnak lennünk, de ha túl hirtelen lépünk túl nagyot, annak komoly ellátásbiztonsági következményei lehetnek, nem beszélve arról, hogy növekedésnek indulhat a villamos energia ára is. Az Európai Unió versenyképessége szempontjából tehát elengedhetetlenek az alapos hatástanulmányok. A bizottság már készített egy elemzést, de a szóban forgó dokumentum nem az egyes tagállamok esetében, hanem uniós szinten vizsgálja a kérdést. Az sem titok, hogy a tagállamok egy része bátran bele tud menni az ambiciózus klímacélkitűzésekbe, viszont akadnak olyan EU-országok is, amelyek kifejezetten rossz tanulók, az utóbbi években növelték is a szén-dioxid-kibocsátást, mégis jó tanulóként állítják be magukat, és hangadói az ambíciószint-emelésnek. Ez pedig hitelességi kérdéseket vet fel.

Egy másik akadályt abban látok, hogy a költséghatékonyság címszó alatt sok nyugati állam inkább a mi régiónkra róna terheket. A tárgyalások során mi mindenképp azért dolgozunk majd, hogy ezt elkerüljük, és ténylegesen egymáshoz közelített tagállami erőfeszítésekkel haladjunk előre.

Tehát pontosan még nem tudni, hogy egy-egy tagállamra mekkora terhet ró a zöldmegállapodás? Az Európai Bizottság látszólag ettől az irányadó programtól várja a válságból való kilábalás fellendítését.

A bizottság nemrég értékelte a nemzeti energia- és klímaterveket, amelyekkel a tagállamok korábban azt mérték fel, hogy az eredeti 2030-as cél, a negyvenszázalékos kibocsátáscsökkentés megvalósítható-e. Az volt a következtetés, hogy ez a tagállami tervek alapján megvalósítható lenne. Viszont most már 55 százalékról van szó, és a bizottság ez idáig nem számolta ki tagállami szinten a többletterhek nagyságát. Az Általános Ügyek Tanácsának előző ülésén azt az információt kaptuk Maroš Šefčovičtól, a bizottság intézményközi kapcsolatokért felelős alelnökétől, hogy a tagállami tanulmányok jövő nyárra készülnek el. Véleményem szerint a zöldmegállapodás elfogadhatóságát érdemben segítené, ha már most tisztán lehetne látni, hogy az uniós tagállamok pontosan mit vállalnak a csomaggal. Jelenleg egyedül a tagországokon múlik, hogy elkészítik-e a szükséges hatástanulmányokat vagy sem. Nem könnyű egyik napról a másikra ilyen horderejű kérdésekről dönteni, hiszen adott esetben teljes iparágak átszervezéséről beszélünk. Az Európai Bizottság elképzelése szerint márpedig a zöldfordulat vezeti ki az országokat a jelenlegi válsághelyzetből. Új munkahelyek, új iparágak és technológiai előrelépés is várható a folyamattól, ezért

Magyarország valóban törekszik az aktív szerepvállalásra a zöldmegállapodás végrehajtása során.

Azzal kapcsolatosan viszont kissé szkeptikus vagyok, hogy a gazdaságösztönzést, a válságból való teljes kilábalást kizárólag ettől várja az Európai Unió.”