Az arany nem sokat ér, ha bármikor elveheti a hatalom

Ami a szöveget illeti - "A vállalkozás szabadságának fontossága" = a bűnözés szabadságának fontosságával. A kapitalista rendszer ugyanúgy nem működőképes és nem kielégítő, mint a szocializmus. És ugyanúgy arra törekszik, hogy rabszolgaként használja ki a munkavállalókat. Más úton halad, de ugyanoda jut el. Az emberek két dolgot szeretnének, és a politikusok két dolgot ígérnek: 1. a társadalmi jólétet, "wellnesst" 2. a gazdasági versenyképességet Csakhogy az első és a második célt egyszerre teljesen lehetetlen elérni. (A legkönnyebb persze egyik célt sem elérni). De ha valamire tényleg akarsz jutni, akkor választanod kell a két cél közül. Vagy az igazságos, vagy a versenyképes berendezkedést kell választani, és a másikról lemondani. Ha az igazságos társadalmat választod, akkor le kell mondanod a versenyképességről. Ha a versenyképes gazdaságot, akkor le kell mondanod az igazságos társadalomról, és vállalni a kíméletlen kizsákmányolást. Bármit választasz, egy idő után a BIZTOS BUKÁSHOZ JUTSZ EL. Na persze egyáltalán nem mindegy, hogy mikor következik be a bukás, lehet, hogy nagyon sokára, több nemzedék után, tehát te még vígan végigszáguldhatsz az életen a módszereddel, és utólag sikeresnek fognak nevezni, mert nem te buksz, hanem valamelyik utódod. De egyik rendszer sem fenntartható örökre. Idáig még minden rendszer és módszer megbukott, és eztán is meg fog bukni. Az igazságos társadalom alapja a bizalom. A versenyképesé az elnyomás, de az sem nélkülözheti a bizalmat (amit folyamatosan eléget, felszámol). Mindenféle trükkökkel kell élnie, hogy fenntartsa az önmaga iránti bizalmat (amivel folyamatosan visszaél, mert a rendszer lényege az iszonytató bizalmatlanság, ezért is szól a versenyről, azaz harcról, mások legyőzéséről). Tehát folyamatosan lopja a bizalmat (is), és addig képes fennmaradni, amíg van önmaga iránt elegendő bizalmi tőke. Amikor a bizalom teljesen elfogy a versenyképes rendszer iránt, akkor a rendszer összeomlik. Addig marad fenn, amíg a rendelkezésére áll olyan bizalmi tőke, amit folyamatosan felélhet (és amit például te fizetsz be a rendszerbe, mert az a te bizalmadra épül rá). A Kádár-rendszer bukásához mindkét ok elvezetett: - a legfontosabb, hogy abszolút nem volt versenyképes - ugyanakkor különösebb bizalmat sem élvezett, bár az sem mondható róla, hogy nagyüzemben égette volna fel az önmaga iránti bizalmat. A korszak végén nem volt kevesebb bizalom a rendszer iránt, mint az elején. A Horthy-kor és a Monarchia szintén hasonlóan járt, a bukásuk oka alapvetően az, hogy nem voltak versenyképesek. A társadalmi bizalom irántuk nem volt túl magas, de a korszakok végén nem volt alacsonyabb, mint az elején, tehát a meglevő bizalmat nem égették fel. A bizalom elvesztése miatti bukásra nagyon sok példát lehetne hozni, legyen egy távolabbi: az újkori rabszolgatartást nem annak versenyképtelensége miatt kellett felszámolni, hanem azért, mert semmiféle társadalmi bizalom nem maradt iránta. Az igazságérzet kikényszerítette az igazságtalan, kizsákmányoló rendszer bukását. De összességében több száz évig állt fenn, tehát akik nem érték meg a végét, azok nevezhették nagyon sikeres modellnek is. Tehát egy rendszer vagy a versenyt veszti el, vagy a bizalmat (vagy mindkettőt). Hosszú távon egyszerre mindkét feltételnek nem lehet megfelelni. Erről mindenkinek tudnia kellene, természetesen azért nem mondják el nyíltan, és azért hazudják le a politikusok a csillagokat is az égről, mert az emberek túlnyomó többsége az igazságos társadalmat tűzi ki célul, és azzal hitegetik, hogy az igazságosság mellett a versenyképesség is elérhető - így a polgár hajt a versenyképességre, és az igazságosságot soha nem éri el, hanem pont fordítva. Szóval ha ezzel a fenti dilemmával az emberek tisztában lennének, a legtöbben nem akarnának versenyképes gazdaságot építeni, azt viszont a politikai elit nem engedheti meg magának, mert össze van nőve a gazdasági elittel, és hajtja a versenyszellem. Tehát az elit annyit hazudik, amennyit csak bír - az igazságosságról. Ameddig hisznek neki, addig fut a szekér. Aki valóban az igazságos társadalmat választja, annak a versenyképességről kell lemondania, ebből következően kár is beszállnia a politikai versenybe, mert azt csak elveszteni tudja - hiszen nem versenyképes. Bármilyen megbízható is, alul fog maradni a versenyben. Mindig jönni fog valaki, aki legyőzi. A versengő pedig egy idő után mindig feléli, elveszíti a maga iránti bizalmat. Európa jelen pillanatban az igazságosságot próbálja megvalósítani, és ezért rohamosan elveszíti a versenyképességet. A bukása elkerülhetetlen. Kína a versenyképességre hajt, és rohamosan elveszíti a belé vetett bizalmat, így a rendszer bukása szintén elkerülhetetlen. A bukás utáni romokból idáig mindig csak egy újabb szar nőtt ki.

Jelenleg is, mint a rongy, úgy nyomtatják. Mint oly sok mindennek manapság, ennek is elveszőben van az értéke. Miért olyan népszerű a laza monetáris politika, és mi a baj vele: https://egyvilag.hu/temakep/090.shtml#p18 + A pénz és hitel mibenléte, legfontosabb jellemzőik: https://egyvilag.hu/temakep/092.shtml

A szocializmus nem azért bukott meg, mert a gazdaság ment ki alóla, hanem a Szovjetek felelőtlen afganisztáni bevonulása és esztelen fegyverkezésébe. És kellett hozzá egy kollaboráló Gorbacsov...amúgy még hosszú évtizedekig maradt volna a rendszer. Viszont a megállapítások számos eleme szépen leírja az orbáni gazdaság és társadalompolitikát. Ebbe viszont a mai modern multinacionális világban simán bele lehet bukni, ami valószínüleg be is fog következni, mihelyst az únió komolyan veszi a jogállamisági kritériumokhoz kötött kifizetéseket.