Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Igaz, kicsit másképp.
„A szülés már akkor is téma volt, amikor 1896-ban Kossuth Ferenc és Illyés Bálint Bárándon kampányoltak. Igaz, kicsit másképp. Nagy Endre nagyon szépen írja ezt le Az egy város regényében:»Kossuth Ferenc korának egyik legkitűnőbb hídépítő mérnöke és legműveltebb embere volt. Beszédét úgy kezdte, ahogy külföldön az ismeretközlés és meggyőzés művészetét megtanulta. »Tisztelt hölgyeim és uraim!« – így szólította világfias eleganciával közönségét, és beszéde kiindulási pontjául közölte, hogy az Osztrák-Magyar közös Pénzügyminisztérium hivatalos megállapítása szerint, a közös államadósságból a Monarchia minden egyes lakosára 183 forint 28 krajcár esik. Hogy a számbeli adatoknak hitelességét növelje, orrára tette teknőckeretes szemüvegét és jegyzőkönyvéből olvasta ki azokat.A tömeg lehorgasztott fejjel hallgatta és a ködmönök alatt megernyedtek a rézfejű fokosok. Nem így, nem így gondolták ők ezt.
De aztán szólásra pattant Illyés Bálint és mindent rendbe hozott. Ez már igen. Ő értette a módját. Hófehér haja középütt ketté volt választva, tömött fehér bajusza hegyesre pödörve, fehér szakálla az állán kétfelé kefélve, zsinóros atilláján csokorra kötött nyakkendőjének aranyrojtja lengett, felhördülve kezdte:»Testvéreim, magyar testvéreim, hallottátok, mit üzent Kossuth apánk hallhatatlan tündöklő szelleme, elsőszülött fiának megszentelt szavával? Ti, magyar anyák, akik bibliai kínnal szülitek magzatjaitokat, most már tudjátok, hogy a ma született magyar csecsemő szűzi gyönge vállát az az átkos Ausztria 183 forint adósaggal terhelte meg. Magyar anyák, úgy szüljetek gyermeket, hogy az átkos vérszívó Ausztriának szültök húsukkal és vérükkel adózó rabszolgákat.A ködmönös asszonyok felháborodva sikoltották közbe: »Nem szülünk többet!« és az emberek magasba lóbálták fokosukat – »Vesszen az átkos Ausztria!« Népgyűlés után bankett volt, paprikás zsírban úszó gulyáshússal és zsírral leöntött tepertős túrós csuszával. Hozzá érmelléki bor, de sok.« Ezt persze én Kern András hangján hallom, mint gondolom mindenki, aki csak hallotta őt felolvasni ezt a rádióban.”