A 45 és 1/4 éves Karácsony Gergely titkos naplója

„Anyuka az esti kakaó közben mindig a térdére ültet, úgy mondja nekem, hogy én vagyok az ő szeme fényessége. Bármi csínytevést is csinálok, vagy netán miattam dől össze a Lánchíd, neki akkor is mindig én leszek a legszebb és a legokosabb. Anyuka mindig jó hozzám, szemben a gonosz lakájpropagandistákkal, akik folyton csak bántanak. Pedig én azért jöttem erre a világra, hogy engem mindenki csak szeressen – csitít anyuka, mikor arra a temérdek bántásra gondolok. Ilyenkor lefekvés előtt szeretem magam újranézni a rólam készült temérdek felvételen, ez ugyanis mindig megnyugtat. Mint például azon a videón, amit azért készítettek, mert már egy éve én állok Budapest élén. Neked bevallhatom, kedves naplóm, hogy ezt a főpolgármesterséget én imádom csinálni, mert sokkal, de sokkal többet szerepelhetek, mint korábban. Ide is leírom a legújabb kedvenc videómból a legmeghatóbb részt, amin állandóan elérzékenyülök, pedig elhiheted, megnéztem már vagy ezerszer. De annyira csodaszép tanúságtétel ez a részemről, hogy újra és újra önmagam jóságának hatása alá kerülök.

»Amikor visszaemlékszem, hogy mi volt egy évvel ezelőtt, hogy mi volt a választás éjszakáján, akkor ÉN… ÉN úgy éreztem, hogy ÉN úgy lettem főpolgármester, hogy ÉN egy vagyok a budapestiek közül. És az ÉN erőm az abból származik, hogy ÉN, hogy ÉN ennek a városnak az egyik polgára vagyok, és hogy az ÉN erőm a város ereje.« Így most leírva azon tűnődöm, hogy talán nem hangsúlyoztam ki kellően a saját szerepemet, hogy ez a Budapest nem lehet eléggé hálás azért, hogy én vagyok neki. De Anyuka azt is szokta mondani, hogy én az apró-cseprő hibáimmal együtt vagyok tökéletes, és hogy akik bántanak, azok csak azért, mert féltékenyek rám. Márpedig bántásból mostanában kijut nekem, mert piszkálnak meg csúfolódnak bőséggel azon, hogy mi van például a Lánchíddal meg az ígéreteimmel. Mikor ezeket a videókat nézem újra, akkor leveszem a hangot, hogy ne is halljam ezeket a bántásokat, és ilyenkor mindig elképzelem, hogy valami jó frappánssal vágok vissza az engem piszkáló nagyobbaknak.

A minap is lementem vidékre, hogy ne csak a budapestiek rajonghassanak körül, hanem azok a furcsa vidéki emberkék is, akik habár élhetnének a fővárosban is, valamiért mégsem teszik. A fene sem érti őket, de Anyuka szerint engem mindenki szeret, így nyilván ők is, én pedig nem tehetem meg velük szemben, hogy ha ünnepelni akarnak engem, akkor én meg mégsem hagyom nekik. Aztán ott is megjelentek az irigykutya lakájpropagandisták, és ahelyett, hogy lukba bújtak volna, inkább nekiálltak macerálni. Hogy én egy antiszemitát támogatok, aki tetűcsúszdásozik is, amiben én semmi kivetnivalót nem találok, és ezt el is mondtam, mert az az én politikám sarokköve is, hogy milyen legyen a csúszda a Tabánban. De látod, kedves naplóm, ezek a gonosz nagyobbak ezt sem értik, és akkor még kész szerencse, hogy azt nem is tudják, hogy ki szoktam szökni titokban csúszdázni egy kiadósát. És igen, néhanapján még munkaidőben is, de ezt csak félve írom le, mert Anyuka sem tudja. Most azonban búcsúzom tőled, kedves naplóm, mert holnap szerepelnem kell az ATV-ben, és az Egon úr szeretete meg rajongása mindig annyira lefáraszt, hogy előtte jó alaposan ki kell pihennem magamat.”