Újhullám

„Már azt is nehezen viselte az ország, amikor tavasszal ráébredt, hogy a kormány elzárja minden valós információtól, szelektíven tájékoztatja a valóságról, amelyet megél. Szakadozott a kormánybuborék, a hatalom médiapolitizálása. Az operatív törzs vezényletével a katonai rend beszivárgott a hétköznapokba, de a koncként odavetett, a szerepét fene tudja mi okból vállaló tisztifőorvos mind sanyarúbb karikatúraként, szánalmas nyomorúsággal nyöszörögte az elmondhatatlant. A kutya sem hitte egyetlen szavát. A legkegyetlenebb történt vele, ami csak közszereplővel történhet: kinevették.

A kabinet, élén az árvízi töltésekre mindig is szívesen felhágó végvári vitézzel pedig azt a szerepet vitte, amit ilyenkor egy felkent autoriternek vinnie kell: határozott kézzel facsart ki magának rendkívüli felhatalmazást, redőnyt húzott a határra, militarizált, még arra is volt lelki ereje, hogy korrigálja az iskolabezárásokkal kapcsolatos tévedését.

A vírus meg átvert mindenkit: a második hullám a nyakunkon van. És a kormány dadog. Soha még ilyen zavar nem volt a regnálása alatt, a határzártól a tesztelésig. Az ok a dagadó fertőzésszám, amit már nem lehet csak külföldről behurcoltnak hazudni. Terjed a vírus magunk közt is, a kontaktkutatás komolytalan.”