„Mire a legbüszkébb a családpolitikában elért eredmények közül?
A legjobban annak örülök, hogy látható a munkánk eredménye. Szubjektív benyomás, hogy az utcán sétálgatva egyre több kismamát vagy babakocsit tologató családot látunk, de a konkrét adatok is visszaigazolják a munkánk eredményét. Magyarországon idén az első nyolc hónapban mintegy hetven százalékkal több házasságot kötöttek, mint 2010 azonos időszakában. A válások száma hatvan éve nem volt ilyen alacsony, az abortuszok száma harminc százalékkal csökkent az elmúlt tíz évben, és évtizedek óta nem volt ilyen magas a gyermekvállalási kedv, mint most. Idén 2734-gyel több kisbaba született augusztus végéig, mint az előző évben ilyenkor. Ezek mind fontos számok, amelyekkel nehéz vitatkozni.
Lesz családügyi miniszter, de nem lesz külön családügyi minisztérium. Miért nem? Ez így sokaknak látszatintézkedésnek tűnhet.
Pedig nem az. Kicsit több mint másfél év van hátra a következő választásokig. A tárca nélküli miniszter annyiban más a megszokottnál, hogy nincs egy olyan kiépített közigazgatási apparátus, amely kifejezetten az ő munkáját segítené. Ennek felépítése hosszú időt vesz igénybe. Ha nekem most ezzel kellene foglalkoznom, az hónapokat venne el a munkától. Ezért a miniszterelnökség már jól működő csapata fogja segíteni a munkánkat, és nekünk csak arra kell koncentrálnunk, hogy megfelelően előkészített, jó döntéseket hozzunk, és ezeket a kormány előtt is eredményesen képviseljük. Úgy is mondhatnám: kabinetkérdés a családok támogatása.
Ez azt jelenti, ha nyernek 2022-ben, akkor kap egy saját minisztériumot is?
Erről a kérdésről az jut eszembe, amikor az első gyerekünket vártuk, az ismerősök már a születése előtt azt kérdezgették, mikor jön a következő. Mindenről a maga idejében. Én most a jelenlegi feladattal foglalkozom.”