Végre!

„Hogy jelen állapotában fölrajzolhassuk a Színház- és Filmművészeti Egyetemet a normalitás–abnormalitás koordinátarendszerében, idézzünk föl egy májusi hírt. Egy bizonyos Csernai Mihály, az intézmény hallgatói önkormányzatának vezetője, körlevélben agitálta a végzős diákokat a »transzneműek« melletti kormányellenes tüntetésre. Szerinte ugyanis léteznek ezek az úgynevezett »transzneműek« (nemcsak fiúk meg lányok vannak), akiknek a gonosz kormánypártok megtiporták a jogaikat azzal, hogy ezentúl a személyi irataikban a születéskori nemük szerepel majd. Egy épelméjű világban magukat lánynak képzelő fiúk, illetve fiúnak képzelő lányok fölkarolása mentálhigiénés szakember, pszichiáter feladata, nem diákönkormányzatis kifutófiúé. Ez a kisebbik gond. Ennél némileg nagyobb, hogy az egyetemen tilos a politizálás, a kormány(- vagy ellenzék)ellenes agitprop. Ám spongyát rá, hiszen Upor László (a Gothár-féle szexuális zaklatási ügyben odakozmált rektorhelyettes) közleményben tudatta, tiszteletet érdemel a politizáló HÖK-vezető, igazi példakép ő. (Gyanítom, ha Csernai Misi a Békemenetre toborzott volna, úgy kivágják, hogy a sziluettje máig ott díszelegne az Uránia homlokzatán. Akkor nem »tiszteletreméltó« lenne meg »példakép«, hanem »fideszes ügynök«.)

Ám a fő gond nem a szereptévesztés meg a politizálás. Hanem hogy ezeknek elment a józan eszük. Ha valaki nőnek születik, akkor miért ne kerülhetne a személyi irataiba, hogy nő? Ez tiszta őrület! Azért, mert szegénynek később megsérül egy fogaskereke, és elkezdi magát férfinak képzelni, attól még nem lesz férfi. Ha ragasztanak rá fütyit, akkor sem. Nemváltás nincs, csak a libernyákok rögeszméiben. Mint ahogy Németh Athina  sem lett mentőápoló, még ha annak is képzelte magát. Amikor egy felsőoktatási tanintézmény vezetése (ahelyett, hogy a feladatát végezné) egy elmebetegséget népszerűsít, jelzésértékű. Azt jelzi, hogy ez az intézmény beteg. Az SZFE megérkezett az amerikai libernyák egyetemek safe space-es, véleményterroros, őrült világába. Feje tetejére áll ilyenkor minden: a normális szitokszó lesz, a züllött, a degenerált, az abnormális pedig szép és művészi. »Transzneműek«, mi? Atyaég!

Csak azért idéztem föl e történetet, hogy kitűnjék: nincs abban semmi meglepő, hogy egy ilyen szellemiségű „műhely” hisztizésbe kezd, mikor kiderül: a kormány végre rendet tesz a kócerájukban. Kiganajozzák Augeiász istállóját. Megjegyzem: éppen ideje volt. Ugyanis a magyarok nem Csernai Misinek, Upor Lászlónak, Gothár Péternek vagy éppen Alföldi Róbertnek, hanem a Fidesz-KDNP-nek adtak kétharmados parlamenti felhatalmazást 2018-ban. E felhatalmazás pedig arra is szól – sőt, arra különösen –, hogy a kultúra frontján végre a nemzeti gondolat is teret nyerjen. Ez viszont úgy nem lehetséges, ha az ország egyik legfontosabb művészképzője egy liberális hüllőkeltető.

Mondhatni: ahol a nemi tévelygésnek, mindenféle beteg aberrációknak hozsannáznak, ott egyéb huncutságokra is képesek. Ilyen közegben színésznők nemi szervét markolászni a mindennapos rutin része. Csinálják, persze, ha akarják, csak ne közpénzből, ne egy nemzeti felsőoktatási intézményben, hanem odahaza, a lakásszínházukban. Miért csodálkozunk, ha a színművészetin vakvágányra terelt, megrontott fiatal rendezők, forgatókönyvírók évtizedekig csak nézhetetlen művészfilmeket hánytak elénk? Erre képezték ki őket. Miért lepődünk meg, hogy alig készültek szívet-lelket melengető, nemzeti büszkeségre okot adó alkotások? A nándorfehérvári diadalból például lovári pattantyúsok és horvát huszárok sikertörténetét faragták volna, ha nem dugunk botot a küllők közé.”