Soros György lengyel–magyar hamisítványa

„A német és a német tulajdonú lengyelországi liberális sajtó tán Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király és litván nagyherceg nevét sem hallotta. Netán csak annyit, hogy cégérként használja az uralkodóéval merőben ellentétes céljaihoz. Így aztán Soros az ottani alapítványa, a Fundacja im. Stefana Batorego pénzügyi támogatásával a választások előtt intenzíven támadhatta Andrzej Duda köztársasági elnökjelöltet, ugyanakkor ellenfelét, az egyházellenes, a melegházasságot, a párok örökbefogadási jogát és az úgynevezett genderelméletet nyíltan támogató Rafał Trzaskowskit propagálta. Azt, aki a messzemenően indokolt lengyel törvénykezési reform esküdt ellensége.

Névleg polgári konzervatív (akár Donald Tusk és néppárti elvbarátai Nyugaton), miközben törekvései az ellenkezőjét bizonyítják. Ilyen a média és egy magát civil szervezetnek feltüntető politikai képződmény – mondhatnánk vállvonogatva –, ha nem annak a történelmi személyiségnek a nevét bitorolná, aki a XVI. század vége felé Erdély és Lengyelország önállóságáért és szabadságáért munkálkodott. Akiről Lengyelországban utcák, terek sokaságát nevezték el. Aki a török kiűzésére lengyel–magyar–erdélyi államszövetséget szorgalmazott, míg a halál a terveit csírájukban taposta el. Végül a krakkói Wawel Szent Szaniszló-székesegyház kriptájába temették, ahol csakis a lengyel történelem legnagyobbjai kaphattak sírhelyet.

Báthory István forró szívű, de hidegfejű, mai kifejezéssel élve reálpolitikus volt. Lehetőségeivel tisztában lévén mindig csak annyit tett, amennyivel elboldogult, de azt kíméletlen következetességgel, egészen a végkifejletig. Pályafutását azok nevezik kacskaringósnak, akik hajlamosak az eseményeket történelmi összefüggéseikből kiragadni vagy hamisan, netán felhorgadó kurucos buzgalommal interpretálni. Kerülve a túlterjengő históriás magyarázatot, annyit mégiscsak érdemes leszögezni: Báthory a nemzeti önállóság harcosa volt, Erdélyben, Lengyelországban egyaránt. Itt a török és a német birodalmi törekvések, amott az orosz hódítás ellen küzdött, miközben vérbeli humanistaként arra is jutott ideje, hogy Vilniusban (Wilnóban) egyetemet alapítson. A lengyel rendek követelték, hogy győzze le Rettegett Iván cárt, de a háború terheitől ódzkodtak. Végül saját költségén állított zsoldosseregei – magyar hajdúk, székelyek, csehek, kisebb részben németek és oláhok – az oroszokat három csatában győzték le. Így sikerült visszaszerezniük Litvániát és a hozzá tartozó ukrán és belarusz területeket. A diadallal Lengyelország a Balti-tenger uralmáért vívott északi háborúban is előnyös pozícióhoz jutott.”