Kapituláció

„Elgondolkodtunk már azon, ha az elesett Nyugat egyszer csak úgy gondolja, tényleg sok náluk a bevándorló, akkor mi történik? Ideküld hozzánk – immár állampolgárság és útlevél birtokában – néhány tízezer embert?

Ez is elkövetkezett. Kevesen hittük volna, de így lett. Ugyanis arról értesültünk a minap, hogy Dimitrisz Avramopulosz, az EU migrációs biztosa világgá kürtölte, nem vagyunk, és nem is leszünk abban a helyzetben, hogy megállítsuk a migrációt. Azt a »reménykeltő« mondatot is hozzátette, készen kell állnunk a migráció elfogadására, amelyet ő a népesség sokszínűségének, egyfajta »új normalitásnak« nevezett. Magyarázatot – legalábbis az általam olvasott híradásokban – nem fűzött mondataihoz, így aztán kijelentése akár parancsnak is tűnhet, s attól tartok, annak is szánta.

Magyarán, akarjuk, nem akarjuk az »új normalitást«, jobban tesszük, ha belenyugszunk. Arról persze nem szólt az üzenete, hogy ő maga, amióta ezt a nagyszerű és nyilván jól fizető posztot bitorolja, ugyan mi a csudát tett annak érdekében uniós munkássága során, hogy ez ne így legyen. Láthatóan az égvilágon semmit.

Kivált annak fényében, hogy éppen mostanában jelentek meg olyan uniós felmérések – ha egyáltalán bármit is el lehet hinni ezeknek a kimutatásoknak –, miszerint Európa népei igencsak kételkednek a magasságos unió migránspolitikájának értelmében, s bizony fenyegetőnek érzik a korlátlan bevándorlást. Különösen a görög nép aggódik a migránsinvázió s az e miatt ellehetetlenült mindennapok miatt.

Avramopulosz urat saját hazája, pontosabban a görög polgárok véleménye nyilvánvalóan teljes mértékben hidegen hagyja, hiszen azokhoz a saját hazájuk népének véleményére fütyülő hazaárulókhoz tartozik, akik nálunk is szép számban »dolgoznak« az unió ilyen-olyan pozícióját birtokolva (bocsánat, bitorolva). Migrációs biztosként hat esztendeje dolgozik az unióban – ez meglehet, a véletlenek egybeesésének tulajdonítható –, csakhogy a migráció súlyossá válása Európában bizony éppen erre a hat évre esett.”