„Az emberiség, az európai emberek is mindig is kénytelenek voltak együtt élni a különböző fertőző betegségekkel. A járványos gyermekbénulást például csak a hatvanas években sikerült megfékezni Európában, de világszerte még mindig sok fertőző betegség kínozza az embereket. A modern egészségügynek, a jóltápláltságnak és persze a szerencsének hála az európai ember elszokott attól, hogy súlyos, esetleg halálos fertőző betegségekkel kelljen szembenéznie napi rendszerességgel az életében. De ennek vége. Ahogy az AIDS-szel, az antibiotikum-rezisztens baktériumok általi fenyegetéssel meg kellett tanulnunk együtt élni, vagy ahogy a visszatérő influenzajárványokat is megtanultuk kezelni, úgy a koronavírus is a mindennapi életünk része lesz. Legyőzni teljesen talán nem fogjuk, de kordában tartani igen.
Mi, magyarok egyszerűen idáig nem vettünk arról tudomást, hogy mennyire szerencsések vagyunk sok szempontból. Mindig a tragédiáinkra gondolunk – »nekünk Mohács kell« –, de arra nem, hogy az elmúlt 60 évben sok szerencsés lapot is húztunk itt, Közép-Európában. Magyarországról – a szerencsés körülményeknek köszönhetően is – eltűnt szinte az összes fatális kimenetellel fenyegető fertőző betegség.”