Az irigység visszataszító

„A rossz emberi tulajdonságok közül az irigység az egyik legvisszataszítóbb.

Az irigy ember önismerete nulla, az örökös másokhoz méricskélésben a maradék egyénisége is feloldódik.

Újságírók, írogató emberek között úgy ismered fel az irigy, kisszerű embert, ha nem csak gyorsan átfutod az irományait, de jobban odafigyelsz a részletekre is. Rendre visszatér fő rögeszméjéhez, mások szapulásához, a nála tehetségesebb, sikeresebb, minőségibb emberek gyalázásához. Soha nem elemez, csak vádaskodik. Gyümölcsei pusztán alantas indulatok. És jól figyelj: nincs humora. Csikorgós, fűrészporos minden cikke, unalmasan, stílustalanul keménykedik.

Nyilvánvaló dolgokat csomagol mondatokba közepes tehetségével. Nemzetinek, kereszténynek álcázza magát, miközben már mindenkit feljelentett a közvéleménynél. Aki ismeri, undorral fordul el tőle, néhány híve ajnározza meg, amíg rá nem jönnek, hogy ki is ő valójában.

Ennyit szerettem volna elmondani róla.

Ha tovább kóstolgat engem, Bayert, Szakácsot, a Sajtóklubot, akkor én is mesélni kezdek róla.

Van miről.”