A vetokrácia a kormányzati működés rendszeres lefulladásához vezet

„A liberális demokrácia intézményes hatalommegosztása eredetileg olajozottan működő kormányzati döntéshozatalt, ugyanakkor az ellenőrzésnek való állandó kitettséget biztosított. A politikai pártok tisztában voltak azzal, hogy csak ideiglenesen birtokolhatják a döntéshozás, illetve az ellenőrzés intézményeit. Mindenki minden pillanatban ki van téve a kritikának, és a választók újra és újra ítéletet hirdetnek. Ez a modell feltételezte és sokáig biztosította is, hogy a nézetek sokféleségéből és a kritika szabadságából a kiegyensúlyozott feltételek mellett a közérdek érvényesüljön. Ám a 21. századi, szélsőségesen polarizálódó légkörben elindult a megállíthatatlan romlás folyamata. Az egyre erősödő előítélet, az abból következő  dehumanizáció, a szemben álló felekben kialakuló metapercepció, a távolságtartás és a politikai gyűlölet fokozatosan lebénította a demokrácia gépezetét. 

A liberális állam olyan autóra kezd hasonlítani, ahol egymással megegyezni képtelen személyek vagy csoportok egyike birtokolja a kormányt, egy másik adja a gázt, és egy harmadik ellenőrzi a féket, illetve működteti az irányjelzőt. Így a vetokrácia a kormányzati működés rendszeres lefulladásához vezet, hiszen amit az egyik akar, azt a másik meg tudja akadályozni. Miközben világunk egy olyan autópályára emlékeztet, amelyen hol hóvihar, hol özönvízszerű eső söpör végig, és a látási viszonyok egyre romlanak, a rajta haladó járműveket egyszerre többen vezetik, akik sem jogosítvánnyal, sem tapasztalattal nem rendelkeznek, gyakran hallucinálnak,  ráadásul még nem is beszélnek egymással, sőt egymást akadályozva hozzák meg döntéseiket. Ebben a helyzetben egyre élesebb küzdelem folyik a döntési és ellenőrzési pozíciók birtoklásáért. Választások közeledtével ezért nem egyszerűen felforrósodik a hangulat, hanem szabadfogású birkózás veszi kezdetét. 

És mivel a halmozódó megoldatlan problémákról folytatott kilátástalan viták farvízén egyre nagyobb teret nyernek a szélsőséges mozgalmak, a vetokrácia nem egyszerűen sodródásra ítéli a társadalmat, hanem egyre súlyosabb fenyegetést jelent a demokráciára. Ez a helyzet fokozottan sújtja az állandó átalakulásban levő Európai Uniót, amely így állandóan ki van téve a vetokrácia veszélyének. Ha pedig elmarad az EU valóságos intézményi megújulása, akkor tovább folytatódik a régi demokráciák vetokrácia felé sodródása, illetve az új demokráciák autokrácia felé tartó, fokozatos hanyatlása. ”