Útravaló Brüsszelbe

„Amikor a kormány, azaz a miniszterelnök rendkívüli parlamenti ülést hívott össze a hét elejére, az első kérdés – reflexből – az volt, hogy mit akar ezzel, a második, hogy mire jó ez neki.

A kezdeményezést formálisan benyújtó Kocsis Máté fideszes frakcióvezető homályosan fogalmazott: »A kérelem indoka a koronavírus gazdasági hatásaival kapcsolatos európai uniós gazdasági intézkedésekről szóló határozati javaslat mielőbbi megtárgyalásához és elfogadásához fűződő társadalmi érdek.« Miért is kell a parlamentnek határozatot hoznia, mielőtt Orbán elutazik az uniós csúcsra? A kép nemsokára kitisztult: a miniszterelnöknek nem tetszik, hogy a pénzek kifizetését többen jogállami kritériumokhoz kötnék. Kell valami extra legitimáció, hogy azt mondhassa: de hiszen a magyar nép, illetve a fölényes többséggel demokratikusan megválasztott népképviselet sem akarja, ő nem tehet mást, mint hogy kifejezi a népakaratot.

Az ellenzék és egyáltalán, a szabadság magyar barátai számára semmi sem lehet riasztóbb és erkölcstelenebb, hiszen a legfőbb remény az uniós pénzek családi, haveri, kliensi zsebekbe való átírányításának megakadályozására pontosan az, hogy az uniós pénzek folyósítását jogállami feltételekhez kötnék. Amiket a mai magyarországi rendszer – a vele szembenállók konszenzusa szerint – nem teljesít. A rendszert a források elzárásával lehet változásra bírni, és Orbán egy álnok manőverrel ezt próbálná hosszú évekre megelőzni.

A száraz valóság azonban mindmáig nem igazolta az ellenzék ilyen tárgyú bizakodását. Az uniós jog önmagában sem teszi lehetővé az erőteljesebb szankciókat. Ha egyszer egy tagjelöltből tagállam lett, nincs igazából olyan fenyegetés, amivel rendre lehetne utasítani. Ha netán egy kormány arra ébred, hogy célkeresztbe került, a vétójogával egyszerűen megbéníthatja a tanácsot, a minősített többséget követelő döntések blokkolásához pedig könnyen talál szövetségeseket. Az unió ugyanis nemcsak többféle politikai és kulturális választóvonal mentén oszlik meg, hanem érdekek szerint is csoportokra hasad, az érdekek pedig erősebbek az elveknél. Mely utóbbiak eleve puhák.”