Nem ment háborúba az Index, de a háború eljött érte

„Mi, a 24.hu-nál az ország egyik legnagyobb újságát működtetjük, és minden reggel azzal az ambícióval keltünk fel, hogy legyőzzük a piacvezető Indexet. Több látogatónk lesz, jobbak lesznek a cikkeink, nem konkurálhatnak majd interjúinkkal, váratlan eseménynél gyorsabban alakítjuk át a címlapunkat, amely szebb és informatívabb lesz, mint a versenytársunké.

Ezt diktálja a média logikája, amelynek létezését ez a hatalom egyszerűen képtelen elfogadni. Működtetnek egy szolgasorba hajtott médiarendszert, amelyből következetes könyörtelenséggel kiölték az autonómiát, a kreativitást, mert egyetlen logikájuk politikai: mércéjük, hogy a nap végén mennyi szavazója lesz a Fidesznek és mennyi az ellenzéknek.

Nem tudják elfogadni annak a szakmának a létezését, amelyet újságírásnak hívnak, és amelynek egyetlen logikája olvasóközpontú. Minket más nem érdekel, csak hogy hányan olvassák majd a cikkeinket és milyen minőségben fogyaszthatják tartalmainkat. Hidegen hagy, hogy napi teljesítményünk, munkánk nyomán rosszabb vagy jobb-e DK-nak, a Fidesznek, a Momentumnak, az MSZP-nek és a többinek, nincs kapcsolatunk a médiaértelmezésnek ennek a tartományával.

Mi abból és azért élünk, hogy kiszolgálunk/kiszolgáljunk – jó napokon akár – egymillió olvasót. El akarjuk látni őket olyan tartalmakkal, amelyeket hasznosnak, viccesnek, okosnak, magas színvonalúnak, informatívnak tartanak. E közben képesek akarunk lenni a magyar közélet mindenkori döntéshozóit ellenőrizni, motivációikat megérteni, a magyar nép problémáit bemutatni, a magyar valóságot leírni, összefüggéseket keresni, hozzájárulni a szabad és nyílt vitához nemzetünk legfontosabb ügyeiben. Csinálni akarunk egy újságot, amely fontos, érdekes, szórakoztató, informatív.

Ez a logika képes a médiapiacon üzleti eredményt hozni, azaz eltartani a szerkesztőséget anélkül, hogy politikai pénzektől függene. Ez az a függetlenség, amelyen a NER kétharmadból, állami finanszírozásból bátor hősei nevetgélni szoktak. Nem értik azt a függetlenséget, amely nem normáktól, értékektől való függetlenséget, hanem pártoktól, érdekcsoportoktól, szerkesztőségen kívüli akaratoktól való függetlenséget jelent. Autonóm, gondolkodó emberek alkotóközösségét. Nem kell nagyzolni, hogy eszmei keretbe helyezzük: ezt hívják szabadságnak.”