Mintha egy rokonom, vagy egy jó barátom haldokolna

„Senki nincs (vagy volt) az Index szerkesztőségében akit a barátomnak mondanék, vagy közeli ismerősnek, de mégis mintha egy rokonom, vagy egy jó barátom halodokolna. Tegnap óta megszámolni se tudom hányszor tört rám a sírhatnék és a düh valami furcsa keveréke.

Nem azért gondolkozom, hogy lemondom a szállasunkat holnap, hogy kimehessünk a tüntetésre, mert azt gondolnám van mint változtatni.

De azt gondolom tisztelegnem kell a volt kollégák előtt, a 10 éves harcért, a nyomásért amiben dolgoztak. És azért mert tiszteséges emberek alól lötték ki a megélhetést, az álmokat.

Azt gondolom bár az Index soha nem volt néplap, de ez volt a magyar nép lapja, és ennek elvesztése miatt minden tissztességes magyar embernek üvöltenie kell.

Közben pedig azon gondolkodom mit vehetnek el még tölünk? Egyenként tönkretesznek, bebörtönöznek? Mi a vége annak a diktatúrába robogó vonatnanak amiben most éppen 10 éve ül Magyarország?”