Kaleta Gábor: ami igaz, ami nem, és a tanulság, amit nem ártana levonnunk

„Mielőtt egyetlen sort is írok a témáról, leszögezem: a bizonyított pedofíliáért szerintem a halálbüntetés az egyetlen arányos szankció. Mindegy, hogy csak nézte-e vagy csinálta is, mindkettő annyival van az életellenesség határértéke fölött, hogy ha van is különbség, szankció tekintetében nem kéne, hogy legyen. Nincs ennél nagyobb bűn, előre kitervelt, különös kegyetlenséggel elkövetett és nagyon magas a bűnismétlés esélye. Nem tudok elfogadni semmilyen progresszív érvet amellett, hogy »megváltozhat«. Igen, fontos alapelv az ártatlanság vélelme, de a gyermekvédelem mélyebben beágyazott érték, mint az ebbe vetett (hiú) ábránd. Ha egy demokratikus rendszer képtelen megvédeni a gyermekeit a legrosszabbtól, mert a saját értékeibe gabalyodik, akkor ebben a tekintetben módosítania kell a saját működésén (figyelem, ez nem azonos azzal, hogy mindjárt levesbe az egésszel, de erre még kitérek). Ha ugyanis akkora a bűnismétlés kockázata, mint ebben az aberrációban, akkor szükségszerűen további ártatlan gyerekekkel fizetünk majd az ilyen  vélekedésekért.

Most, hogy ezeket az alapokat lefektettük, két, a Kaleta-ügyet uraló narratívát szeretnék árnyalni, amik jelenleg akadályozzák az érdemi diskurzust a pedofília törvénybeli megítélésében. Az első narratíva a fideszes, a másik az ellenzéki (lényegében a legtöbb témában csak ezzel a két tényezővel kell egyszerűsíteni, ha normális diskurzusra vágyunk).

Megmaradt, kevés progresszív olvasóm kedvéért kezdjünk a fideszessel!”