Rosszabbul élnek, mint egy éve: elégedetlenek Donald Tusk balliberális kormányával Lengyelországban
Nem jött be a kormányváltás a lengyeleknek.
Nagy kérdés, hogy a sikeres jobboldali-jobbközép pártok, hogyan tudnak majd élni a győzelem adta lehetőségekkel.
„A koronavírus-járvány enyhülésével több választást is tartottak a térségünkben, amiből több fontos tanulságot lehet levonni. Szerbiában és Horvátországban parlamentet választottak, Lengyelországban elnököt, míg a szintén a térségünkhöz sorolható Stájerországban a helyi önkormányzatokról dönthettek. A június végén és július elején megtartott voksolások közös jellemzője, hogy mindegyiken a nemzeti-konzervatív erők szereztek többséget, míg a baloldali-zöld-liberális erőknek nem sikerült áttörést elérnie.
Mit is jeleznek ezek a voksolások?
A közép-európai térségben egyáltalán nem vonzóak azok az utópikus gondolatok, amik a nyugati baloldali és zöld erőket átjárják. Ezek a gondolatok nagyrészt arra épülnek, hogy a munkát és a teljesítményt minél nagyobb adóval kell sújtani, és ezen összegekből a rászoruló rétegeket kell támogatni. Mindezek mellett napjaink baloldala számára a legfontosabb valamilyen extrém kisebbség képviselte a többség kárára. A zöldek is hasonló elveket vallanak, mivel valamilyen elvont klímapolitikai célok teljesítése érdekében készek akár több százezer, vagy millió embert a munkanélküliek táborába lökni. Összességében tehát napjaink baloldala azt képviseli, hogy minél többen éljenek, minél nagyobb segélyből, mivel így tudnak maguk mellett kialakítani egy olyan réteget, ami szinte mindig rájuk szavaz majd.
Ezzel szemben a közép-európai térség jobboldali pártjai számára a versenyképesség erősítése, a munkanélküliség csökkentése, és a minél kisebb állam megteremtése áll a középpontban. Nem teljesen elvont célok mentén kívánják megszervezni a helyi társadalmakat. Ezek a pártok a többiek mellett világosan látják azt a kihívást, amit az jelent, hogy Európa a világ többi részével szemben folyamatosan veszít a súlyából, és képtelen hatékony válaszokat adni Ázsia felemelkedésével, valamint az afrikai népességrobbanással szemben.
Nagy kérdés, hogy a sikeres jobboldali-jobbközép pártok, hogyan tudnak majd élni a győzelem adta lehetőségekkel. Óriási hiba lenne, ha ezen erők egyszerűen elkényelmesednének, és feladnák korábbi elveiket. Az látszik, hogy a nyugati világ egyre mélyebb válság felé sodródik, szép lassan nem ők lesznek a mérce. Egy ilyen helyzetben bátorságra és konkrét célokra van szükség, nem pedig elvont utópiákra. A sorsunk a kezünkben van!”