Erre az apró truvájra akár maga Lenin elvtárs is csettinthetne

„Amikor 1917-ben a mérsékelten szocialista Kerenszkij oktondi módon a háború folytatása mellett döntött, Lenin rögtön észrevette a kínálkozó dupla lehetőséget. Béke-propagandát indított erőteljesen, miközben hajszálpontosan tudta, hogy a folytatás minden egyes pillanata a bolsevikok kezére játszik. A főleg parasztkatonákból álló elcsigázott orosz seregek pokolba kívánták már a háborút, ő pedig jó érzékkel kiadta azokat a jelszavakat – »Béke, földosztás, szovjetek« – amelyekkel mindkét lehetőséget kiaknázhatta. Utóbbiról a muzsikok ugyan nemigen tudták, mi fán terem, de az első kettő telibe talált. Hamarosan jött is '17 októbere: a jövőt ily módon a Kerenszkij és Lenin közötti tálentum-különbség billentette el, mint tudjuk, az utóbbi javára.

Mutatis mutandis, Index-ügyben itt és most szintén két dongó zümmög a levegőben. Az egyik az ellenzéki pártok közötti csípési sorrend mielőbbi eldöntése, aminek eminens mozzanata, ki milyen felületet birtokol az internetes médiában. Ha az Index eddig inkább a Momentumhoz húzott,  innentől – tessék jól figyelni – a DK-hoz húz majd. Persze a közös gyűlöletplatform meglesz, hogyne lenne, ez lévén ma a liberális minimum, ám léteznek emellett pluszpontok is. Ki gyűlöli a legsárgábban Orbánt, ki mondja rá a legszaftosabbakat, ki lenne erre a  g....-re a legveszélyesebb? Stb. Szóval szép és nemes küzdelmek egész sora van még hátra addig, amíg el nem dől, ki is az első lúd az ellenzéki brancsban. (Az MSZP régóta a hátsó sorokban gágog már, miközben hatvan pluszos törzsközönsége szíve szerint inkább a hasonszőrű DK-hoz idomulna a juventokrata, ámde mérsékelt politikai okosságú Momentum helyett.)

A másik légy a Brüsszelből csatagyőzelemmel hazatért kormányfő körül szálldos. Orbán maga mondta ki, hogy egy csata még korántsem maga a háború, és evvel – ritka pillanat –az ellenzék is egyetért. Ki is adták rögvest az ukázt, hogy mielőbb folytatni kell a "diktatúra" elleni harcot, egyeztessünk külhoni barátainkkal, aztán mindent bele! Kapóra jött nekik, hogy az Index ügyét a sajtószabadság újabb hallatlan csorbításaként lehet feltüntetni. Hadd legyen friss muníció a háborúhoz, amit aztán a "jogállamiság" jelzetű mesterséges uniós frontvonalon a föderalisták igen rugalmasan tudnak ellenlábas koncepciójú tagországaikkal szemben alkalmazni, hogy elfödjék a föderalizmus mögötti masszív multi érdekeket. De itthon azért az egészben van valami gyanús apróság, amit az ellenzék egésze joggal megorronthatna.

Az Index-ügy időzítése olybá tűnhet, mintha egy tudatos – rózsadombi – megfontolás következménye volna. Mintha a Kádár Barnabás okozta minapi Momentum-szédelgés után a DK azonnal és könyörtelenül támadásba menne át. Megérezve a pillanatot, fölfedezhették, hogy egyetlen mozdulattal  két legyet is lecsaphatnak akár: teret nyerhetnek az Indexben, miközben akciójukat kint is, bent is könnyedén a sajtószabadság elleni legújabb kormányzati támadásként adhatják el. Remek sansz: egyetlen apró húzással kivenni egy adott szituációból a maximumot.

S meglehet, ki is veszik.

És erre az apró truvájra akár maga Lenin elvtárs is csettinthetne.”