„Én még az előző évezredben születtem, gyermekkoromban nem hogy okostelefonom, telefonom se volt. Tíz évesen használtam először internetet, számomra sokáig a TV volt az egyetlen eszköz, amely segítségével információt szerezhettem a világ történéseiről. Emlékszem, láttam a 2006-os tüntetéseket a híradóban, és tudtam, hogy nem egy hamar elfelejthető, jelentéktelen eseményről van szó, az emberek nyomós okkal vonultak ki az utcákra. Manapság a gyerekek TikTokon tájékozódnak, legfeljebb a telefon által feldobott hírgyűjteménybe lapoznak bele. Részben ebből következik, hogy Gyurcsányt elsősorban nem az őszödi beszéddel hozzák összefüggésbe, hanem Ferivel, egy karakterrel, aki főz, aki lazán viselkedik, vicces videókat gyárt és látszólag könnyen megtalálja a közös hangot a fiatalsággal.
Ennek a generációnak az őszödi beszéd pontosan olyan ismeretlen, mint a 2010 előtti Magyarország. A politikai életben való részvétel – akár az aktív, akár a passzív választójog gyakorlásáról, vagy csupán szubjektív véleménynyilvánításról legyen szó – úgy gondolom, komoly felelősség. Ezekben a helyzetekben a megfelelő tájékozottság elengedhetetlen. A tájékozottsághoz pedig nem mindig elég az aktuálpolitika ismerete, hanem sok esetben az azt kialakító előzmények ismeretére is szükség van – ilyen fontos előzmény 2006. A mostani tizennyolc-tizenkilenc évesek többségének fejében viszont 2006 politikai eseményeiről nincs sok információ. Ez persze nem róható fel nekik, az akkoriban csupán négy-öt éveseknek.
Mint egy gyermek életének minden területén, ez esetben is fontos a család, az, hogy az idősebb generációk elmeséljék, mi az, aminek sosem szabad újra megtörténnie. Erre sok példát lehetne hozni a történelemből, de a XXI. századi Magyarország közelmúltjából talán a legfontosabb az akkori erők újbóli hatalomra jutása.”