Kövérnek a baloldal még Trianonnál is jobban fáj

„Kövér László Trianon kapcsán megint megmutatta, nem véletlenül gondolják róla egyre többen, hogy elgurult a gyógyszere. Persze, lehet, hogy csak froclizni akarta az ellenzéket azzal, amikor azt mondta, hogy más döntés született volna Trianonban, ha a baloldal nem árulja el a nemzetet. Miután ezt nem találta elég nagy marhaságnak, a biztonság kedvéért még hozzátette: az elmúlt száz évben a baloldal, amikor csak tehette, rárontott a saját nemzetére. Milyen ország az olyan, ahol a harmadik közjogi méltóság így képzeli el a nemzeti összefogást?

Azt a szerencsétlen szlogent amúgy nem ő, hanem Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke dobta be a köztudatba, miszerint »magyar az, akinek fáj Trianon«. (Minden ostobaságot és aljasságot mégsem lehet Kövér nyakába varrni.) Patrubány emlékezete szerint, 2000. május 25-én, a Magyarok V. Világkongresszusán, »a pillanat ihlete alatt futott ki« a szájából ez a magyarság-meghatározás.

Innen üzennénk a Patrubány nevű politikai bajkeverőnek, hogy azok is magyarok, akiknek nem Trianon fáj a legjobban, hanem az éhező gyerekek, a kilakoltatott családok, a megállíthatatlanul terjedő gyűlölködés, a szomorú, leszakadó Magyarország. És akkor most ne akadjunk fel azon, hogy az a miniszterelnök, aki mostanság attól magyar, hogy fáj neki Trianon, pályája kezdetén, még liberális korszakában, társaival együtt kivonult a parlamenti ülésteremből, amikor az Antall-kormány meghirdette a Trianon emléknapot. Ne rágódjunk ilyen részleteken, mert a múlt folyamatos fölemlegetése, a hátrafelé nyilazás nem visz előre.

Inkább rögzítsük a tényt, hogy az Alkotmány utca Kossuth térhez közeli végére tervezett emlékhely szép, veretes nevet kapott: úgy fogják hívni hivatalosan, hogy a Nemzeti Összetartozás Emlékhelye.”