Józanul gondolkodó, másfelől demokratikusan gondolkodó ember erre a kérdésre csak egyféle választ adhat, azt, hogy az emberek folyamatos megkérdezése jóval demokratikusabb eljárásmód a kizárólagosan négyévenkénti megnyilvánulásnál. Már csak azért is, mert a nemzeti konzultáció kicsit hasonlít a népszavazásokhoz, a közvetlen demokrácia kiemelkedő intézményéhez (mely leginkább Svájcban honos), igaz, előbbinek nincsen közvetlen jogi következménye, a demokrácia normái szerint azonban erkölcsi következménye annál inkább van a kezdeményezőre, a kormányra nézve.
Ezt persze már nem értheti Hadházy: ha egy kormány ilyen formában, levél útján megkérdezi az állampolgárokat, azaz kvázi népszavazást bonyolít le, akkor annak a végeredménye demokráciában még akkor is iránymutató kell legyen számára, ha a többség a kormánnyal ellentétes álláspontra helyezkedik. Ha ugyanis nem tenné ezt a kormány, akkor bizony Hadházy és Szél életében először joggal támadhatná meg a kormányt, antidemokratizmussal, a nép véleményének semmibe vételével vádolva őket.”