Generációk egy fedél alatt

„1. Határok/szerepek tisztázása (mielőbb)!

Ahhoz, hogy a békés együttélés kereti megvalósuljanak, talán az egyik legfontosabb teendő a határok tisztázása. Kinek mi a területe, szerepe, helye, mibe szólhat bele? Talán azt gondolod, evidens, de az évek nekem is megmutatták, hogy egyáltalán nem. Problémák ezrei keletkezhetnek abból a tisztázatlan, evidensnek tűnő kérdésből, hogy pontosan ki is tekinti magát családfőnek. Az idősebb generáció gyakran még gyerekként kezeli a már felnőtt utódait, így előfordulhat, hogy akár tudat nélkül igenis ragaszkodik a már évtizedes, megszokott családfőszerephez, annak ellenére, hogy a stafétabot értelemszerűen a középső generációnak járna. A kulcs tehát: szereposztás.   

2. Közösen kialakított rend (mielőbb)!

Most jön a második, legnehezebb rész: a szabályok definiálása és azok betartása. Már most katonás rendnek tűnik az egész, de ha egy sokfős családon belül akár 50 évnyi különbségek is vannak, úgy gondolom, a későbbi félreértések elkerülése végett érdemes a mindenki számára elfogadható együttélési szabályokat tisztázni. A közös élet kereteiről, sarokpontjairól egyszerűen beszélni kell! Fürdőszobahasználat, reggeli rádióbekapcsolás, kutyasétáltatás, mosogatás, főzés, bevásárlás: csak pár abból a sok ezer botrányforrásból, ami a békés családi együttélést megzavarhatja.

3. Magánszféra!

Tiszteletben. Tartani. Elemi szabály. Egy kis távolság még a legszorosabb emberi kapcsolatoknak is jót tesz.

4. Kommunikáció, avagy megérteni egymást, nem csak meghallgatni!

Tudom, hogy létezik az a pont, amikor az ember már szinte csak arra tud koncentrálni, hogy a másik mit csinál rosszul. Rosszul keni a zsemlét, már megint nem dobta ki a joghurtos poharat, nem zárta be rendesen a kenyeres zacskót, kőkemény lett a reggelink – stb. Ekkor ugyan létrejön egyfajta kommunikáció, de nem megfelelő módon, és nem is megfelelő megértéssel – inkább csak elfojtott indulatokkal. Na, ezt kell elkerülni! A tüskéket. Nyílt, higgadt kommunikációval és megértéssel lehet csak a nem működő, berögzült szokásokat és automatizmusokat korrigálni, hogy a ki nem mondott sérelmek végül ne egy atomrobbanásként törjenek elő és keserítsék meg a családi légkört.”