Érettségi volt, látnivaló nem

Az elmúlt hetekben élénk érdeklődést kiváltva lezajlottak az érettségik. Ezért – mielőtt bármi megjegyzést is hozzáfűznék – érdemes felidézni, hogy a független és objektív sajtó, illetve a legszakmaibb szakmaisággal felvértezett szervezetek milyen véleménnyel voltak az érettségi időpontjáról és hogyan fogadták azt. Hiszen – tegyük fel először jóhiszeműen, én kivétel nélkül mindig ezt teszem, mielőtt a második eshetőséggel törődnék – nyilván amennyire tőlük telt, ezúttal is szakszerűen, jóindulattal és segítő szándékkal álltak a probléma megoldásához.

Már április 9-én lejött a Népszavában egy glossza, „Nem segít a kormány az érettségizőkön”, amelyben már rögvest a kezdő sorok érdemesek a figyelmünkre: „Ez nem az egeret szülő hegyek, hanem a sántáknak kiosztott púp este. Mondhatnánk, hogy a szokásos fideszes ajándék, de egyszerűen képtelenség megszokni, hogy valaki, aki hatalmat és lehetőséget is kapott, hogy segítsen, a baj enyhítése helyett inkább súlyosbítja azt.”

Következzék a PDSZ április 25-én kelt nyilatkozata, amely szintén a Népszavában jelent meg. Felütésként is azt írják, hogy a döntésnek – mármint az érettségi megtartásának – biztosan lesznek áldozatai, ezért felszólítják Maruzsa Zoltánt, hogy ne tartsák meg a vizsgákat. Fontos pontosan idézni pár mondatot a cikkből: „A PDSZ szerint egyetlen ember egészségét és életét sem szabad veszélyeztetni olyan esetben, amikor nincs maximális biztonság és van kockázatmentes alternatíva. Márpedig lehetőség van az érettségik és az egyetemi őszi szemeszter kezdetének elhalasztására, és ezen túl is jó pár más lehetőség kínálkozik, beleértve akár a jegymegajánlást vagy az online érettségit is”. Az írásban megszólaltatják Trencsényi Lászlót is, a Magyar Pedagógia Társaság elnökét, aki elmondja, hogy óriási egészségügyi kockázata van az érettséginek.

mivel a kormány veszélyezteti a diákok, a tanárok, a családtagok és a barátok egészségét is!

Kicsivel korábban, április 17-én hozott le a 444 egy beszámolót a helyzetről, „Az írásbeli érettségi nem a diákok valós tudását fogja tükrözni” címmel. Nézzük, milyen meglátásokkal kezdtek a hergelésbe: „Az érettségi napján a diákok ellepik majd a tömegközlekedési eszközöket, pedig közülük sokan maguk is krónikus betegségekben szenvednek, cukorbetegek vagy asztmásak, ráadásul rengeteg diák a nagyszülőkkel él együtt. Arról nem is beszélve, hogy a tanártársadalom nagy része is 50 pluszos, és sokuk szakmai ártalomként magas vérnyomással küzd.” Hozzátették: „Az érettségi az egy rítus. Az, hogy a diákok kiöltöznek, készülnek, megjelennek a vizsgabizottság előtt, aztán a banketten. Ezek most mind érvényüket vesztik, és nagyon nehéz elképzelni egy maszkos, gumikesztyűs érettségit.”

Április 20-án ugyanez a 444 közölte a Szülői Hang aggódó közleményét, idézem „megmagyarázhatatlan, mire alapozva lehet az írásbeli érettségi megtartását mégis biztonságosnak ítélni. Fontos, hogy a kormány tegye nyilvánossá annak a döntésnek az indoklását, ami több százezer embert közvetlenül is érint, diákok, pedagógusok, iskolai technikai dolgozók, szülők és nagyszülők egészsége, akár az élete is múlhat rajta.” Szintén a 444-en, április 24-én hozták le a „Az Oktatói Hálózat az érettségi lefújását kéri” elnevezésű írást, amelyben idézik Pásztor Erzsébetet, aki elmondta, a legfontosabb szempont a járványügyi, minden más csak után következik.

És emlékezzünk meg a legvisszataszítóbb mozzanatról is, amely szintén a PDSZ-hez kötődik. A Magyar Hang április tizennyolcadikai tudósítása alapján koordinált szabadságkivétellel akarták ellehetetleníteni az érettségik lebonyolítását. Arra kérem a kedves olvasót, hogy próbáljuk átérezni ennek a húzásnak minden súlyát.

Azokat, akiket évekig felkészítettek, tanítottak és segítettek, életük addigi – tanulmányi szempontból – legfontosabb pontján maradjanak támogatás nélkül. Komolyan érdekelne, hogy aki ezt megtette vagy megtette volna, az onnantól hogyan néz majd a diákjai szemébe? Hogyan lép be újra az iskolába és hogyan fogadják azok, akik esetleg nem most érettségiznek, de örök mementót kaptak arról, mennyire és hogyan számíthatnak erre a tanárra, amikor valódi szükség van?

Az ápolóknak, orvosoknak, kormányhivatali dolgozóknak, boltosoknak és patikusoknak is a lovak közé kellett volna dobniuk a gyeplőt?

No, de az érettségi minden kerékkötői kísérlet ellenére sikeresen, fennakadás nélkül lezajlott.

A független és objektív sajtó, a legszakmaibb szakmai egyesületek nagyítóval vizsgálták azokat a napokat, ha bármi említésre is érdemes esemény történik, azonnal megemlítik, leírják, beszámolnak róla, hiszen a legapróbb morzsáért is lehajolnak.

Nem történt ilyesmi, ellenben mindenki túl van egy nehéz feladaton, a dolgok természetes rendje szerint. Látnivaló egy szál se.

Gondoljuk el, mi lenne, ha célt érnek. Mindenki szívott volna, mindenkinek jóval rosszabb és bonyolultabb lett volna, a semmiért, a hisztériáért.

Ezek után két magyarázat kínálkozik megoldásképpen, semmivel sem több. Tegyük fel, hogy valóban szakmai nívójuk tetejét képviselve, saját igazuk tudatában harcoltak az érettségi elhalasztásáért. Ha így van, ideje visszavonulni a szakértéstől, mert teljesen nyilvánvaló, hogy nem értenek hozzá és szakmai mulasztásuk tízezrek életét nehezítette volna meg. Magam azonban valószínűbbnek tartom a második szcenáriót. Nem szakmáztak ezek semmit sem, csak tettek egy újabb kísérletet a rombolásra. Ezúttal sem sikerült, és ezt sem feledjük.