Állítsuk élükre a kérdéseket!

2020. június 19. 09:22

A világjárvány önmagában nem old meg semmit, inkább elmélyíti a törésvonalakat.

2020. június 19. 09:22
Fricz Tamás
Fricz Tamás
Magyar Nemzet

„Nagy vita zajlik mostanában a nyilvánosság fórumain arról, hogy vajon a koronavírus-világjárvány mennyiben változtatja meg az életünket. Nos, én a minden megváltozik, illetve a nem változik semmi gondolatmenetével, vagy ha tetszik, jóslatával sem értek egyet. De ez így nem is pontos: nem arról van szó, hogy nem értek egyet a reménykedőkkel vagy a cinikusokkal, hanem jómagam nem ebben a dimenzióban látom a világjárvány jelentőségét.

Sokkal inkább abban, hogy a világjárvány nem megold vagy nem old meg korszakos kérdéseket, hanem kiélez és elmélyít. Nem feloldoz vagy pokolba taszít, hanem kihívás és próbatétel elé állít bennünket.

Vagyis a világjárvány kérdéseket tesz fel nekünk, méghozzá immáron fehéren-feketén, jól áttekinthetően és érthetően, nem elkenve és tudatosan manipulálva azokat. Ám ami a lényeg, csak a kérdéseket teszi fel, de válaszokat nem ad. A válaszokat ugyanis nekünk kell megadnunk. Jókat vagy rosszakat – ez már a mi felelősségünk, embereké. És ebben van a válság jelentősége, mint ahogyan a történelemben is ez volt a nagy háborúk, világégések, traumák jelentősége, hogy ezek a megmérettetés idejei. Hogy nem menekülhetünk be olyan magyarázatokba, hogy íme, itt a válság, ami önmagában – helyettünk – majd megoldja az egyébként meglévő kríziseinket, tehát a válság a megoldás, nekünk szinte semmi dolgunk sincs ezzel, a válság önmagában, szinte automatikusan mindenre választ ad.

Szó sincs erről, éppen ellenkezőleg: ez az egész rólunk szól, minket vizsgáztat, embereket, és rajtunk múlik, miként fogunk vizsgázni – itt és most, a válság alatt és főleg utána. Ráadásul az is elmondható, hogy ennek a válságnak különleges jelentősége van, mert talán most először a történelemben a világ minden táján a koronavírussal küszködnek az országok és népek.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 26 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
BőröndÖdön
2020. június 19. 20:12
Tomi,nagyon gyenge vagy....:(
annamanna
2020. június 19. 13:13
Amit látok, az az egyéni teljesítmény egyre csekélyebb becsülete. És ez nyilván összefügg a gépesítéssel, plusz azzal, hogy egyre bonyolultabb rendszereket kell fenntartani, ezért egyre több olyan feladat hárul az emberekre, amit csak csoportosan lehet teljesíteni, így az egyéni teljesítmény sok esetben megfoghatatlan, nehezen értékelhető, nehezen leválasztható egy csoport teljesítményéről. Így visszatér az az idő, amikor a "mamutot csak együtt lehet levadászni", és ebben a feladatban már nem sokat számít, hogy pontosan ki mennyit tett hozzá, ennél fontosabb a közösséghez való lojalitás. Amíg régen egy paraszt vagy kismester fent tudta tartani magát a saját munkájával, a saját erejéből, ma egy átlagember egy lépést sem tud tenni nagy rendszerekhez való tartozás nélkül. A hitelektől a közműhálózatig, a nagy cégektől az iskolarendszerekig, az élet minden pillanatát megszabja az, hogy lehetetlen egyedül, önfejűen elérni bármit is, csak csoportnak alárendelődve sikerülhet. Ezért aztán a kígyó a saját farkába harap, és visszatérünk a törzsi tudathoz. Akik ettől a mintától eltérnek, és valóban a saját teljesítményükre hagyatkoznak, azok azzal találják magukat szemben, hogy az erőforrások felett a törzsek uralkodnak, és a teljesítőképes egyedek ebben a rendszerben csak alávetettek lehetnek. Még ha voltak is lehetőségek korábban, hogy valaki a teljesítménye alapján lehessen értékes, ezek a korlátozott lehetőségek gyors ütemben záródnak el, és maradnak a törzsi tagságok, ahol az elsődleges szempont a lojalitás, és nem a teljesítmény minősége. Hatalmas multicégeket is ledarál a törzsi háború, és törzsi jelszavakat ismételgetnek, és nem a minőség alapján versenyeznek egymással, hanem a lojalitásukról igyekeznek biztosítani a törzset, így biztosítva az áruik számára a piacot. Egyházakat is ledarál a törzsi tudat, államokat ledarál a törzsi tudat. Minden, amit elért eddig az emberiség az egyén autonómiája terén, az olyan gyorsan roppan össze, mint a tojáshéj. Az, hogy valaki jól végzi a munkáját, egyre kevésbé biztosít bárkinek is tekintélyt, jogot, és erre tömérdek példa volna hozható, inkább nem említek egyet sem. Az egyén szerepe eltörpül, a rendszerek túl hatalmassá, túl fontossá, túláradóvá nőttek. Üdv a valóság sivatagában.... https://www.youtube.com/watch?v=okuoYt_qxlc
Rasdi
2020. június 19. 12:33
A legfontosabbnak korunk fő politikai törésvonalának megemlítését tartom. Az un. "jobb" és "bal" oldalak mindig az adott kor legfontosabb politikai törésvonalához kapcsolódnak. Az mindig hazugságra és hamisságra utal, amikor ezeket a törésvonalakat korábbi kor(ok) törésvonalaihoz társítják. Manapság pedig jelen korunk un. "baloldala" egyértelműen a totális globalizmus megvalósítását tűzte ki célul, ami pedig a legnagyobb pénzügyi érdekkörök érdekét jelenti. Viszont a társadalom többségének a tudatában ma is a még több mint 200 évvel ezelőtti francia parlament griondisták-jakobinusok idejéből származó jobb/bal értékrendszer szerinti választóvonal él. Amikor a DK "baloldaliságáról" van szó, látható mennyire igaz ez a megállapítás, még akkor is ha esetleg akad egy-két periférikus kérdés, amikor valamilyen "jótékonyság" jellegű szociális elem jelenik meg. De a lényeg az EU-nak a nemzetállamok maradék szuverenitásának minél erőteljesebb, és minél gyorsabb további csökkentése.
kizökkentidő
2020. június 19. 12:30
"És ebben van a válság jelentősége, mint ahogyan a történelemben is ez volt a nagy háborúk, világégések, traumák jelentősége, hogy ezek a megmérettetés idejei." Én is pontosan ezt gondolom.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!