A világjárvány önmagában nem old meg semmit, inkább elmélyíti a törésvonalakat.
„Nagy vita zajlik mostanában a nyilvánosság fórumain arról, hogy vajon a koronavírus-világjárvány mennyiben változtatja meg az életünket. Nos, én a minden megváltozik, illetve a nem változik semmi gondolatmenetével, vagy ha tetszik, jóslatával sem értek egyet. De ez így nem is pontos: nem arról van szó, hogy nem értek egyet a reménykedőkkel vagy a cinikusokkal, hanem jómagam nem ebben a dimenzióban látom a világjárvány jelentőségét.
Sokkal inkább abban, hogy a világjárvány nem megold vagy nem old meg korszakos kérdéseket, hanem kiélez és elmélyít. Nem feloldoz vagy pokolba taszít, hanem kihívás és próbatétel elé állít bennünket.
Vagyis a világjárvány kérdéseket tesz fel nekünk, méghozzá immáron fehéren-feketén, jól áttekinthetően és érthetően, nem elkenve és tudatosan manipulálva azokat. Ám ami a lényeg, csak a kérdéseket teszi fel, de válaszokat nem ad. A válaszokat ugyanis nekünk kell megadnunk. Jókat vagy rosszakat – ez már a mi felelősségünk, embereké. És ebben van a válság jelentősége, mint ahogyan a történelemben is ez volt a nagy háborúk, világégések, traumák jelentősége, hogy ezek a megmérettetés idejei. Hogy nem menekülhetünk be olyan magyarázatokba, hogy íme, itt a válság, ami önmagában – helyettünk – majd megoldja az egyébként meglévő kríziseinket, tehát a válság a megoldás, nekünk szinte semmi dolgunk sincs ezzel, a válság önmagában, szinte automatikusan mindenre választ ad.
Szó sincs erről, éppen ellenkezőleg: ez az egész rólunk szól, minket vizsgáztat, embereket, és rajtunk múlik, miként fogunk vizsgázni – itt és most, a válság alatt és főleg utána. Ráadásul az is elmondható, hogy ennek a válságnak különleges jelentősége van, mert talán most először a történelemben a világ minden táján a koronavírussal küszködnek az országok és népek.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Kiszivárgott hangfelvételek mutatják meg Nagy Ervin valódi politikai világát: nosztalgia a 2009-es megszorítások után, baloldali álmok és vágyakozás egy generáció kihalása után.
A Nézőpont Intézet vezetője szerint a Tisza Párt elnökének viselkedése méltatlan még egy önjelölt kormányfőhöz is.
