Piłsudski, a lengyelek nemzeti hőse

„Lengyelországban szinte mindenki nemzeti hősként tekint rá, míg mások szerint az 1926. május 12-i katonai puccsával erőskezű államot, netán diktatúrát hozott létre, amely egészen a II. világháborúig fennmaradt. Egy biztos, Józef Piłsudski megkerülhetetlen alakja lett a legújabb kori lengyel történelemnek. A sors iróniája, hogy a májusi államcsíny kilencedik évfordulója egyben Piłsudski halálának napja is.

Bőven vannak olyan emberek a világtörténelemben, akiknek munkásságát többféleképpen értelmezi az utókor. Attól függően, hogy éppen milyen oldalról érintett az adott személy megítélésében.

Hazájában, illetve a világ azon pontjain, ahol lengyel közösség él, a kultusza a mai napig virágzik. Országszerte szobrok, utcák és terek őrzik az emlékét. A rendszerváltást követően a megítélése országon belül, sőt, a megszűnt szocialista blokkon belül is kedvezőnek mondható, ugyanakkor az orosz, ukrán és cseh – sőt, a francia egy része is – történetírás azért egészen másként emlékszik meg róla. Nem véletlen ugyanakkor, hogy sokan tartják nagy igazságnak a volt lengyel államelnök szavait, miszerint »mindig úgy gondolom, hogy úgy élni, ahogy éltem – érdemes volt…«.

Ha Piłsudskiról beszélünk, mindenképpen fel kell tennünk azt a kérdést, hogy diktátorként vagy inkább az egységes lengyel állam megteremtőjeként kell tekinteni rá? Mennyire volt szüksége Lengyelországnak, valamint az országhoz csatolt területeknek az erős kéz politikájára? Vajon az ott élt kisebbségek számára mit hozott Piłsudski kora? Abban is megoszlik a történészek véleménye, hogy miként értékeljék az általa létrehozott, az 1926-os puccstól kilenc éven át tartó szanációs rendszerét, amelyet lengyelül sanacjanak neveznek, ami a latin sanatio szónak felel meg és gyógyítást jelent. Vajon diktatúrának, vagy az egyes lengyel történészi körökben kedvelt féldiktatórikus jelzővel kell-e illetnünk?”