Gyűlöletpolitika

„Talán mások is felfigyeltek rá: a mai hazai politikában csak úgy röpköd a »gyűlöletpolitika« kifejezés. Mindenki mindenkit gyűlöletpolitika szításával vádol. Kormánypárti szerint az ellenzék, az ellenzék szerint a kormánypárt gyűlölete ért el »soha nem látott« méreteket – szóval a szokásos. Bevallom, nem tudom, mindez mikor kezdődött, csak azt látom, hogy mára össznépi játék lett a »gyűlöletverseny«.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy épp egy rövid jellemrajzot olvasok báró Podmaniczky Frigyesről, aki a dualizmus korszakában a Szabadelvű Párt egyik oszlopos tagja volt. A pártot persze sokan nem szerették (talán gyűlölték is), de amikor, 1906-ban a párt megszűnt, Tisza Isván, ezt mondta az idős báróról:

»Aki téged ismert, az meg van mentve az embergyűlölettől«.

No, ez már valami. Az említett rövid életrajzban még ezt is olvasom: »Sokak előtt feledhetetlen marad a kép, amely az öregúr utolsó évében gyakran volt látható a Rákóczi-úton. Podmaniczky Frigyes keresztül akar menni a kocsiúton. A járókelőkből rögtön önkéntes testőrség alakul, védő emberlánc állja el az utat, megállítja a fogatokat, meg a villamoskocsikat, egy-két percre megszűnik az utcai forgalom«.

Kerestetik az a mai politikai nem gyűlölő, akiért (járvány után) leáll a Nagykörút.”