Csurka István igazsága – és tévedése

„A »háttérhatalom« kifejezés egyébként mára teljesen értelmetlenné vált: az elit, az »establishment« nagyon is látható politikai formában működik, abszolút a nyílt színen. Ennek legszemléletesebb példája volt, amikor a semmilyen politikai felhatalmazással nem rendelkező Soros lazán besétált a szintén csak közvetve felhatalmazott, az európai polgárok által választáson meg nem mérettetett Junckerhez, és jól megbeszélték, mit csináljanak Európával, hogyan hajtsák végre a Coudenhove–Kalergi-tervet.

Csurka sok gondolatát érezzük érvényesnek ma is, és tekintünk rá egyfajta váteszként, aki korát megelőzően látta a folyamatokat. Percig se gondoljuk azonban, hogy Antall ne látta volna ugyanezt, ne lett volna tisztában a nemzetközi baloldal már akkor évtizedek óta tartó kulturális-politikai térhódításával, s azzal, hogy mindez hova vezet, milyen teljhatalom (bocsánat, tejhatalom) a céljuk, s milyen neobolsevik eszközökkel dolgoznak ezen. Az 1990-es választások előtt hangzott el egy másik mondata – még az előbbinél is szűkebb körben (egy családi ebédnél): »Mindennél fontosabb, hogy nehogy ezek a gengszterek hatalomra kerüljenek.« Az SZDSZ-ről beszélt.

Viszont Antall volt az, akinek koncepciója volt, aki »látott a pályán« és aki többek között a televíziós vitákban is méltó ellenfele tudott lenni a váltott lovakkal érkező, a politikai kommunikációban jól kiképzett szadeszeseknek. És választást tudott nyerni velük szemben!!! Pontosan úgy, ahogy ma Orbán Viktor állja a sarat a teljes globalista elittel szemben, és ő képes újra és újra legyőzni itthoni helytartóikat, nem pedig Bod Péter Ákos, Pálinkás József vagy bármelyik »igazikonzervatív«. (Nem, direkt nem mondom ki…) Csurka ösztönös képességgel rendelkezett ahhoz, hogy a színfalak mögé lásson; Antall viszont »fent volt a színpadon«, onnan látott – ahogy ma Orbán is –, és így jól látta nemcsak a lehetőségeket, de a korlátokat is.”